Szantálfa Print
Written by Horváth-Kovács Diána   
There are no translations available.

SzantálfaA szantálfa az ayurvédikus terápiák egyik nélkülözhetetlen kiegészítője. Antibakteriális hatásának köszönhetően előszeretettel használják az ayurvédikus szépségápolásban is. Varázslatos illata az egyik legerősebb növényi illat ezen a Földön, így gyakran találkozunk vele illatosító szerek, füstölők összetevőjeként is. 

A doshákra való hatása szerint Vata és Pitta dosha csökkentő hatású, míg a Kapha doshát változatlan állapotban hagyja. Ez azt jelenti, hogy hűtő hatásának köszönhetően jól kiegyensúlyozza a Pitta doshát, és nyugtatólag hat a Vata jellegű problémákra is.
 

HATÁSA, ALKALMAZHATÓSÁGA

Fertőzésgátló, antibakteriális, altató, hűtő, köptető, hidratáló, vízhajtó hatású és afrodiziákum. Alkalmazható az alábbi zavarok esetén: vaginitis, akut dermatitis (akut bőrgyulladás), vírusfertőzések (pl. herpesz), bronchitis (hörghurut), érezhető szívdobogás, remegés, nemi betegségek (pl. gonorrhea, tripper), napszúrás, aknés arcbőr, gégehurut, hányinger, émelygés, tuberkolózis, depresszív állapotok, álmatlanság, idegesség, aggodalmaskodás, egocentrikus gondolkodás, prosztatagyulladás, impotencia.
 

HASZNÁLATA

A szantálfát sok módon és különböző formában lehet alkalmazni. A szantálfa kérgének őrlésével nyerik azt a port, amelyet felhasználnak a kozmetikai szerek előállításánál. Leginkább használt hintőpor, testápoló, parfüm, tusoló, borogató és gargalizáló szer, szappan és tusfürdő formájában.
 

ARC- ÉS BŐRÁPOLÁS

A szantált főleg a bőrproblémák kezelésében használják. Indiában elterjedtek a szantálfa őrleményből készült arcpakoló és arcradírozó szerek. Jómagam is ott ismerkedtem meg velük, mert a napsütés és a forró klíma igencsak igénybe vette bőrömet. Elkezdtem használni és a mai napig is előnyben részesítem a szantált tartalmazó arcápolókat, mert bőrömet sima tapintásúvá és tisztává tette.
 
A szantált szanszkritul chandan-nak nevezik. Érdemes megjegyeznünk ezt az elnevezést, mert az Indiából hozott készítményeken, füstölők dobozain nagy valószínűséggel ezt az elnevezést fogjuk felfedezni. Az indiai esküvők előtt a menyasszonyok a mai napig tradicionálisan szantálfa felhasználásával előkészített fürdővel gondoskodnak bőrük ragyogó és tiszta állapotáról.
 
Ahogy már említettük, a szantál kiválóan nyugtatja a Pitta dosha túlműködését, amelynek megjelenési formája az aknés, pattanásos arcbőr, az ekcéma, a kiütések, a berepedezett és száraz bőr, a napleégés, és egyéb gyulladások a bőrön. A szintén indiai gyógynövényekkel, kurkumával és neem-mel kikeverve a szantálport, nyugtatja a Pittát és kivezeti a méreganyagokat a bőrből. Ehhez annyit kell tennünk csupán, hogy azonos arányban veszünk a szantálfa porából, kurkumából és neem-ből, vízzel vegyítjük, és jól kikeverjük őket, majd felvisszük arcbőrünkre és száradásig rajthaggyjuk. Hamarosan érezni fogjuk, hogy valóban lehűti arcbőrünket. Az előbb felsorolt gyógynövényeket Magyarországon is meg lehet vásárolni.
 
A szantálfából készült olaj általában sárgás-fehéres színű, édes illatú. Elsősorban az arc marmamasszázsánál (ayurvédikus akupresszúrás pontok) használják, mert megnyugtatja a testet és a tudatot, mielőtt belekezdenének egy hosszabb ayurvédikus testkezelésbe. A hindu szemlélet szerint a szantálfa egy olyan alternatív orvosság, amely az embert közelebb viszi az isteni tudatához. Ezenkívül a szantálfából készült olaj jó mindenféle pánikszerű, stresszes állapotok csillapításában. Frissítő spray-t is készíthetünk magunknak, ha 1 dl desztillált vízhez 5 cseppnyi szantálfa illóolajat csöpögtetünk, és az elkészült oldatot egy használt spray-be töltjük. Az elkészített arcpermetet és arcápoló szereket tároljuk üveg edényben, és ne tegyük ki közvetlenül a napsugárzás hatásainak.
 
Mindazonáltal a bőrproblémák hátterében álló tűz túltengés az érzelmi instabilitásra, túlérzékenységre is utal, hátterükben olyan érzelmi problémákkal, melyek kifejezik az embernek a fájdalomtól való félelmét. A bőrproblémák megjelenése szimbolizálja azt a mentális folyamatot, amikor az emberben lappangó feszültségek nem tudnak többé elfojtva maradni, hanem a felszínre törekszenek és arra ösztönöznek, hogy foglalkozzon az ember az adott konfliktussal. Ekkor már nem elkerülhető a megoldásra való törekvés, helyes esetben az ember törekszik az adott szituáció megértésére, elfogadására és megbocsátására, amely egyben fizikai panaszainak megszűnését is eredményezi.