Menny és pokol látomása Nyomtat
Írta: Horváth-Kovács Diána   

Menny és pokol, látomásSzeretném megosztani az ayurvedika.hu olvasóival az utóbbi időben átélt látomásaimat. Már kisgyermek korom óta foglalkoztat a hit, a Megváltó és Isten, és hittem/hiszem, hogy megtörténhet velem is az a csoda, amelyet sok-sok hívő ember vár ezen a Földön: hogy meglátja Megváltóját. 

Pár évvel ezelőtt kezdődtek el a látomásaim, melyek nem összetéveszthetők az álommal és a képzelgéssel sem. Olyan kijelentéseket kaptam, melyekről nem lehet azt mondani, hogy az elme szüleménye, sokkal inkább belémvésődtek ezek és Isteni kijelentésként éltem meg őket. Megálmodtam helyeket, neveket, konkrét mondatokat, melyeknek később mind jelentősége lett az életemben. A legmeghatározóbb látomásaim a Mennyország és a Pokol témakörét járták át. A pokolról tudjuk, hogy nem kell ahhoz egy másik szférára gondolni, hogy a poklot már a valós életünkben is megéljük. A Pokol nem egy hely, hanem egy tudatállapot. Már a Jelenések könyve is megírja: „És az ördögöt, aki elhitette őket, a kénkővel égő tüzes tóba vetették, a vadállat és a hamis próféta mellé, és ott gyötrődnek éjjel-nappal, örökkön örökké”. Én pontosan egy ehhez hasonló jelenetet láttam. Láttam egy nagy, hegyekkel körülvett tavat, melynek környezete sötét és félelmet keltő. Láttam sok embert, akik mind e tóban vagy tóból másztak elő. A tó lávával telítve izzik és félelmetes lángok csapnak ki belőle. Minden ember, aki e tóban megmártózott, a bűnben mártózott meg és síró, megrémült, zokogó tekintettel vonszolták magukat a tó környékén. Sajnáltam ezeket az embereket, mert tehetetlenek voltak, mert nem volt erejük kijönni a saját poklukból. Félelmetes volt látni őket, hova jutottak és ez csak erősített engem abban, hogy megtegyek azért mindent, hogy ezt a halált hozó lávatengert és a sok fájdalmat elkerüljem.
 
Van egy látomás, melyet nagyon sokszor átéltem már. A látomásban láttam egy nagy síkságot, mely hegyekkel van körülvéve. A síkságon emberek százezrei állnak, és mind egy felé fordítják tekintetüket: a trónon ülőre, aki maga a Megváltó, Jézus Krisztus. Az emberek fohászkodnak és könyörögnek az életükért Isten fiához, aki eljött ítélni. Közben az égből csúnya, óriás fekete keselyűk szállnak alá a sötét fellegek közül, és elragadnak jó néhányat a könyörgő emberek közül. Így megy ez sokáig, sokan eltűnnek a ragadozó madarak karmaiban, amikor egyszer csak nagy mennydörgés támad, Isten maga szól a sokasághoz, de hangja olyan erős, hogy nem lehet érteni mit mond, de mégis mindenki tudja, hogy Isten maga az, aki nyilatkozik. A megmaradt emberközösség hirtelen gyönyörű fehér ruhát kap, és együtt ujjonganak és áldják az Istent, aki felemelte őket és az élet kegyelmében részesítette őket. Nem messze a síkságtól van egy hely, amely már messziről ontja csillogó, nemes fényét, ahonnan örömujjongás hallatszik, ahol az emberek énekelnek, és táncolva áldják az Urat. Ez a hely a boldogság maga, az Új Jeruzsálem, ahol maga az Isten van az emberekkel. Mindig nagy öröm volt átélni ezt a látomást!
 
Nemrégiben két látomást is láttam. Az egyik látomásban repültem felfelé igen sebesen, hátranézve láttam magam mögött a Földet és abban a pillanatban, amikor kontrolálni szerettem volna ezt az érzést, máris kezdtem visszazuhanni. Akkor, amikor rábíztam magamat az élményre, ismételten szálltam felfelé valami csodálatos ragyogás felé. Azt éreztem, hogy az a fény maga a boldogság, lehet hasonlót élnek át azok, akiknek halálközeli élményük van. Tanulságként azt ragadtam meg, hogy akkor, amikor az ember rábízza magát a Megváltójára, és Istenre, azonnal minden lehetséges. Akkor viszont, amikor az ember mindent maga akar kontrolálni, mindent eltervez és korlátozza önmagát, a szabadságfokát, máris minden gyötrelmesebben és nehézkesebben megy. Nem minden ember, aki hiszi Istent és a Megváltót, tudja elengedni az evilági terheket, viszont szívében vágyik az Istennel való közösségre, a vele való egyesülésre. Nekik csak egy dolgot kell tenniük: rábízniuk magukat Isten kegyelmére, Ő képes mindent beteljesíteni, amihez az embernek korlátozottak a képességei.
 
A legutóbbi látomás során emberek tömege szaladgált körülöttem fejvesztve, rémülten. Én nyugodtan álltam és szemlélődtem, láttam a családom tagjait, és elöntött irántuk az elfogadás, a szeretet, pedig minden olyan rémült és zavaros volt. Azt éreztem, hogy megbántam az ellenük elkövetett bűneimet és ezt ki is fejeztem nekik. Majd a próféta lelkétől átitatódva kijelentettem nekik, hogy hamarosan vége lesz ennek a világnak. Nem a Föld halálára gondoltam, hanem arra a folyamatra, amely végbemegy a nemzetek és a bolygónk életében. Akkor nagy mennydörgés támadt, Isten maga szólt és kijelentette: „Hamarosan eljövök ítélni!”. És hiszem, tudom, hogy ez meg is történik, mégpedig hamarosan itt, ebben a nemzedékben és mindenki látni fogja Jézus Krisztus megdicsőülését! Tegyünk meg ma mindent azért, hogy méltók lehessünk Isten kegyelmére, hogy ne kelljen riadt arccal és fájdalmakkal terhelve menekülnünk, hanem nézzünk szembe itt és most legnagyobb félelmeinkkel, vegyük fel a Keresztünket és váljunk igaz, törekvő emberekké!