A szenvedés Nyomtat
Írta: Ayurvéda portál   

SziszifuszValamikor egy híres tanító azt mondta, hogy ennek a világban a szenvedés az igazság. Buddha arra gondolt, hogy az ember, aki nem ismeri a lelki törvényeket, könnyedén elhagyja az erkölcs útját, ezért mindaddig szenvedésre ítéli önmagát, míg nem képes a visszatérni az erkölcs útjára.

Természetesen a legtöbb ember nem ismeri fel, hogy szenved, mivel inger küszöbe olyan magasan van, hogy életét teljesen „normálisnak” tartja, sőt sokan kifejezetten boldognak tartják magukat ez miatt. Ez az illúzióban élőknek íródott, hanem azoknak, akik szenvedésüket felismerték, illetve ki merték jelenteni magukról, hogy nem boldogok.
A szenvedésnek sok ismertetője van: a szomorúság, mint a lelki fájdalom, a harag, az irigység, stb., vagy a testi fájdalmak: viszketéstől, az égésen keresztül a valódi fájdalmakig. Ugyanakkor idetartoznak a szenvedélyek is, a szabadság hiánya, túlzott ragaszkodások, amelyek bilincsbe verik az embert.
Ha azt elemeznénk, hogy mi a szenvedésnek az oka, akkor „Az ellenség” című íráshoz hasonlóan hamar el lehetne jutni arra a következtetésre, hogy a bűn, a bűnnek a kettőség, a kettőségnek pedig a tudatlanság az oka. Eszerint az ember mindaddig marad szenvedésben, míg a felszabaduláshoz a helyes tudást meg nem szerzi. Ezért tanították az emberiséget Krisna, Buddha, Jézus és más tanítók, hogy felemeljék az erkölcsöt, s ezzel ellentétesen enyhítsenek az emberiség szenvedésén.
A szenvedések közül azonban van egy különlegesfajta. Az az ember, akinek élete mélyen gyökerezik a bűnben, akkor is szenved, amikor onnan ki akar törni. Ha az ember egy olyan igazságot fogadott el, amely bűnt, s ezáltal szenvedést hoz az emberre, az, amikor az ember Isten követése mellett dönt, kezdetben egy újabb kettőséggel kell megbirkóznia: korábbi hit vs. új tudás. Mivel ez éppen olyan kettőség, mint a többi, az ember érzi a nehézségét a változásnak, és ez miatt sokan vissza is fordulnak a helyes útra mutató ösvényről. A Sátánnak látszólag nagyobb hatalma, mint Istené, hiszen a minden változás együtt járója a kettőség, így ez az ő malmára hajtja a vizet.
Azért Istent nem lehet csak úgy megtréfálni, mert erre a problémakörre is van receptje, a megbocsátás. Egy embernek mindaddig kell követnie korábbi hitét, míg azt igaznak tartja. Ennek tükrében az emberi értelem hívható segítségül: megtalálni a korábbi helytelen hitrendszerben az, ami hamis, hogy az ember képes legyen azt elengedni kételkedés nélkül. Ez az alábbi módokon tehető meg:
  • Az ember bízik a szentírásban megjelenő próféták és tanítók szavában és vakon elfogadja az ő tanításukat igaznak, és minden azzal ellenkezőt pedig hamisnak tart.
  • A jelenlegi hitrendszerében talál kivételt, amikor az nem volt igazság… ebben az esetben a képzet nem lehet abszolút igazság, ezért a kivételek mindig kettőséget hoznak ránk.
  • Az ember azért fogad el egy új tanítást igaznak, mert a régi nem tette őt boldoggá, így megadja magának azt az esélyt, hogy egy új tanítás által felszabadulhat a szenvedés alól.
A hamis tanítók erkölcsön általánosan elfogadott dogmákat tanítanak, pedig az erkölcs az, amely minden embernél más és más. A kapcsolatokon keresztül ható erők (cselekedetek, kommunikáció, stb.) talán mutat némi hasonlóságot, de az ember tudati szintje szerint már nagy a szórása az erkölcs tartalmának. Ezért engedhető meg, hogy Krisna embert ölt, és az eljövendő Krisztus is meg fogja tenni, még sem lesznek bűnben, pedig az emberiségnek ezzel ellentéteset tanítottak.
Jogosan kérdezheted, ha nem ismered az erkölcs helyes szabályait, akkor mi a kiút a szenvedésből. A válaszom: akkor nincs kiút. Ezt bizonyítja az, hogy bár növekszik a tudás a földön, és pár évtizede az Istenről szóló ismeretek is gyarapodtak, de az ismeret még nem erkölcs, az erkölcs természetét csak egy felvilágosult ember képes megérteni. A felvilágosult itt nem egyenlő a nagy ismeretűvel.
Pál apostol példája megtanította az emberiségnek, hogy Isten nevéért szenvedni kell, mert az erkölcs keresztülviszi az embert a szenvedésen és a halálon, de győzni csak az tud, aki mindvégig kitart. Erre a törvényre alapozza Isten az üdvözlést is. Az utolsó napokban Isten kiárasztja haragját a világra, aki nem botránkozik meg benne, hanem hite megingathatatlan marad, azt Isten gyermekévé fogadja és gondoskodik róla mindörökké.
Aki úgy érzi, nem tudja mi az erkölcs, jobb, ha elkezdi kutatni, nehogy meglepetésként érje és megszégyenüljön, amikor számot kell vetnie Isten előtt. Ne hidd, hogy Isten azt vizsgálja, hogy mennyit adakoztál, vagy mennyit imádkoztál. Azt vizsgálja, hogy milyen volt a kapcsolatod az erkölccsel.