A fiatalság erkölcse Nyomtat
Írta: Ayurvéda portál   

BuliFelnőtt emberek, amikor gyermekkorukra emlékeznek, gyakran negatív értelemben jellemzik a „mai” ifjúságot. A mai ifjúság nem tiszteli az időseket, a mai ifjúságnak nincs fizikai állóképessége, a mai ifjúságnak nincs hite… Sok szociológus azt mondja, hogy a feltörekvő nemzedék sokkal szabadabb, mint elődjeik, de vajon mi az igazság?

Az tény, hogy gyermekeink sokkal korábban, sokkal szabadabbnak kezelnek, az öregek számára egykor tabunak látszó dolgokat, mint a szexualitás, s ebből az tűnik ki, hogy az emberiség kezd visszatérni ahhoz a bűnbe esés előtti állapothoz, amikor még ismeretlen volt számára a bűn fogalma. Az a kérdés, hogy ez az állapot inkább a tudatlanságuknak, vagy inkább a szabadságuknak tudható be.
Ha körülnézünk a világban, akkor azt látjuk, hogy a fiatalok sokkal könnyebben állnak rá olyan dolgokra, amelyek az idősebbek körében is a visszataszító kategóriába tartozott. Egyre fiatalabb gyermekek dohányoznak, alkoholizálnak és kábítószereznek, így ez azt sejteti, hogy a szabadságérzet talán mégsem a mennyország felé vezeti a gyermekeket. Ha a felnőtt emberek kicsit is megfigyelné őket, a saját kis „társadalmukat”, bizony elszörnyülködne, mert azt látná, hogy többségük tetteit nem a tudatosság, hanem az emberi értelem hanyatlása vezérli.
Az értelem hanyatlásával együtt jár mindig az erkölcs hanyatlása is. Ez látható a közterületi rongálásokban, falfestésekben és abban is, ahogyan öltözködnek, ahogyan viselik hajzatukat, stb. Jó magam gyakran megfigyelem közvetlenül, vagy közvetetten őket, s látom, nem tisztelik egymást sem. Az egymáshoz való beszédstílusok hiányol mindenféle tiszteletet. Aki kilóg közülük, nem követi alantas erkölcsi normáikat, azt kiközösítik, vagy megvetik, mindenféle alkalmat keresnek megalázására. Nem csoda, ha a médiában is egyre nagyobb figyelmet kapnak az ilyen konfliktusok, mert ezek a megaláztatások a testi erőszaktól sem riadnak vissza. Higgyétek el, a lelki terror, amely ezekben a közösségekben zajlik, sokkal fájdalmasabb…
Kérdezz meg egy fiatalt, hogy mit szeret a legjobban. Az esetek 60-70%-a a médiából ismert celebekhez hasonlóan válaszol: bulizni! Amikor pedig megkérdezed, hogy mit jelent neki a bulizás, hamar rájössz, hogy olyan összejöveteleket, ahol néhány adag alkohol, vagy füves cigaretta elfogyasztása után leomlanak az erkölcsi korlátok, esetleg hasonló eredményt garantáló diszkót. Ha egy felnőttet megkérdezel, azt mondja, azért iszik/dohányzik/füvezik, mert nagy rajta stressz. Vajon miért teszik ezt a fiatalok?
Gyakran játszok gyermekekkel internetes játékokon, mivel anonim vagyok, engem is tininek néznek, így megdöbbentő, hogy amikor például legyőznek valakit egy játékban, milyen megalázó szavakat dobálnak egymásra, akár rám is. Az pedig külön megdöbbentő, hogy a fiatalok többsége nem képes az ún. „fair play” szabályait sem betartani. A játékokban keresik a csalások lehetőségét és a csalási magatartást akkor is fenntartják, ha lebuknak, ilyenkor az anonimitás miatt erősnek érzik magukat. Úgy tanulnak meg győzni, hogy nem a saját erejüket, a saját tudásukat használják a győzelemhez, nem annyira a belefektetett munka gyümölcse, mint maga az alázás érzése élteti őket.
A virtuális világ bátorrá teszi a gyermekeket számukra olyan világ az, amelyben nem kell szembesülni félelmeikkel, vagy gyengeségeikkel. Ebben nevelődnek, s egymástól kapnak helytelen mintákat. A szülők legtöbb esetben helytelenül elhatárolódnak a gyermekeik által annyira kedvelt világtól, így a minimális kontroll nyomai sem fedezhetők fel. A legkönnyebb azt mondani, hogy „ez nem nekem való”, vagy azt, hogy „öreg vagyok már ehhez”. Az erkölcsi nevelés ott kell, hogy megvalósuljon, ahol a gyermek nevelődik.
Ennek a hozzáállásnak az a következménye, hogy a szülők nem is ismerik saját gyermeküket. Az a gyermek, aki otthon, lehet bár problémás, de kezelhető, szülői kontroll nélkül egy erkölcstelen pimasz kölyökké válik, aki nem ismer határokat. Sok szülőt ismerek, akik megdöbbenten álltak az eset előtt, amikor gyermekükről az iskolán, esetleg a hatóságokon keresztül olyan információkat kaptak, amelyről nem akarták először elhinni, hogy az a saját gyermekükről szól. Szerencse, hogy az élet igazságos: minél több ember lesz egyre erkölcstelenebb, a kevés, aki ezt az utat nem szeretné követni, viszont erkölcsösebb lesz. Akkor is, ha az erkölcsi növekedés nem a szülő érdeme. Ők a választottak, a szent mag.
Nem csak a tudomány, hanem a lelki élet törvénye, hogy az entrópia (rendezetlenség, káosz) egy zárt rendszerben folyamatosan növekszik. Ennek a törvénynek a következtében a földön is időről-időre megnövekszik a bűn, mindaddig, míg Isten be nem avatkozik, és fel nem emeli az erkölcs értékét. Ezért jött el Krishna, Buddha, Krisztus is. Az emberiség értelme, s vele együtt az erkölcs tisztelete nemzedékről nemzedékre csökken, míg a bűn ezzel fordított arányban . Az atyai erkölcsi nevelés hiánya a fiakra és lányokra hozza el az ítéletet, de nem maradnak ki belőle azok a szülők sem, kik kötelességeiket elmulasztották…

Elgondolkodtató, hogy miközben az emberiség lassan veti le gátlásait épp az új nemzedékek hatására, miért szólnak tanítások mégis a bűn folyamatos növekedéséről. Aki erre a kérdésre képes megadni a választ, nagy bölcsességnek birtokában van, az az ember ismeri az Istent. Aki pedig erre a kérdésre nem ismeri a választ, de Isten hívő, jobb, ha keresi az igazságot, hogy megértse a szentkönyvek tanításait.