Az öreg király és a fiú Nyomtat
Írta: Horváth-Kovács Diána   

Tanmese az igazság erejéről. Bár úgy tűnhet az igazság felvállalása által nem juthatunk remélt előnyökhöz, a valóság az, hogy éppen az igazság őszinte megvallása segíti az embert a felszabadulás útján.

Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán, hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt.
Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét, és örökbe fogadom. Nyomban megparancsolta szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagokat és kihirdette:
- Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá, lányommá fogadom!
A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hisz mindannyian szerettek volna a király örökbefogadott gyermekeként élni. Az egyik kisfiú is szorgalmasan öntözte a magvakat, de hiába teltek a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott, a magvak csak nem akartak kicsírázni.

Hamarosan felvirradt a nagy nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek meg az utcára tódult, és szorongatták a szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de bizony egy szikrányi öröm se látszott arcán.
Az egyik ház előtt azonban megpillantott egy pityergő kisfiút, aki üres virágcseréppel a kezében álldogált az utcán. Halvány mosoly derült fel a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút.
- Hát te meg mit állsz itt ezzel az üres virágcseréppel? - kérdezte.
A kisfiú hüppögve mesélte, hogy ültette el a magvakat, öntözte, gondját viselte és mégsem indult fejlődésnek. A király ennek hallatára karjába kapta a fiúcskát és boldogan kiáltotta:
- Ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek értetlenül néztek, mi történik, és egyikük megkérdezte:
- Miért őt fogadod örökbe, ezt a fiút az üres virágcseréppel?
Akkor a király így szólt:
- Minden virágmag főtt volt, amit kiosztottam. Egy sem csírázhatott ki közülük.
Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyerekek pedig, akik a pompás virágokat szorongatták, elszégyelték magukat, hiszen valamennyien más virágmagot ültettek el.