Testvérféltékenység Nyomtat
Írta: Horváth-Kovács Diána   
Második gyermeküket váró szülők a babának való öröm mellett sokszor küzdenek meg elsőszülött gyermekük viselkedésének sokszor aggasztó megváltozásával. A testvérféltékenység várható és normális reakció a nagyobb gyermek esetén, vagy tehet a szülő azért, hogy a jelenség ne is üthesse fel a fejét a második gyermek születésekor? S ha igen, hogyan terelheti gyermekét a bizalom útján?

 
 Milyen változásokat észlelhet a szülő elsőszülött gyermeke viselkedésében?
 
*        A gyermek aggresszívvé válik a még csecsemő vagy kisebb testvérével szemben. Az agressziója megnyilvánulhat testi sértések formájában is, pl. dühösen fellöki testvérét, megszorítja kezét, amíg a kicsi sírva nem fakad
*        Gyakran elveszi kistestvére játékait
*        Az anyuka testvére iránt mutatott törődésére bepörög, idegesen reagál
*        Megüti szüleit és azokat, akik testvérét szeretgetik
*        Mindent megtesz azért, hogy ő kerüljön a figyelem központjába, sokszor olyan áron is, hogy kárt tesz magában, vagy környezetében
*        A figyelmet igyekszik hisztivel is magára vonni.
*        Utánozza kistestvérét, pl. ha már szobatisztává vált, akkor is előfordulhat, hogy éjszaka bepisil vagy bekakil
*        Folyamatosan verseng testvérével
*        Gyakran megemlíti, hogy szeretne újból szüleinek egyedüli gyermeke lenni
*        Feltűnően jólelkűvé és szeretetreméltóvá válik, hogy kivívja mindenki szeretetét
*        Stb…
 

MI ÁLL A FÉLTÉKENYSÉG HÁTTERÉBEN?

Bár sokan azt hiszik, hogy egy természetes folyamaton megy keresztül másodszülött gyermekük, a valóság távol áll az általánosítástól. A féltékenység hátterében erős félelmek húzódnak meg a gyermekben. Félelem attól, hogy szülei nem fogják szeretni, ha „lecserélték” egy másik babára. Az a gyermek, aki erősen vágyik szüleinek szeretetére, túlzott ragaszkodással bír. A féltékeny gyermek nem érzi érzelmileg biztonságban magát szülei mellett. A legtöbbször a gyermeket sajnálja környezete viselkedése miatt, holott a leginkább sajnálnivaló az, hogy benne kialakulhatott a bizalmatlanság a szüleivel szemben.
 
Egy egészséges önértékelésű gyermek, akiben kialakult a szülei iránti egészséges kötődés (nem ragaszkodás), képes önállóan is megnyilvánulni és cselekedeteiben nem válik befolyásolttá azért, mert kistestvére született. A benne kialakított pozitív kötődés, vagy bizalom felvértezi őt a hasonló szituációkkal szemben, amikor szüleinek figyelmében osztoznia kell.
 
A gyerekek érzelmi biztonsága sérülhet akkor, ha a gyermek nem lát helyes viselkedési és konfliktuskezelő stratégiákat szüleitől. Ha azt látja, hogy szülei a váratlan élethelyzetekre kétségbeeséssel és nem konfliktuskereséssel reagálnak, akkor az új élethelyzetekre, amilyen kistestvére érkezése is, ő szélsőségesen reagálhat. Nem tehet mást, hiszen ő is tanulta, mégpedig szüleitől, a konfliktusfeloldó stratégiákat. Nem várhatjuk tőle, hogy az új jövevény érkezését, ha erre nem készítettük fel, feltétlen örömmel fogadja majd.
 
Felmerül az a kérdés is, hogy a szeretet megélésére és kifejezésére hogyan tanították meg a gyermeket, vagy megtanították e erre. A szeretetben a szülő szabadon hagyja gyermekét és nem korlátozza őt abban, hogy pl. mivel játsszon, kivel barátkozzon, kinek adjon puszit stb. A szeretet nem a „szeretlek” szó és az olyan kérdésekre adott válaszokban rejlik, mint például „ szereted anyát, apát?” Abban sem rejlik, hogy kierőszakoljuk a gyermekből a puszit, a simogatást, a mosolygást, a kedves megnyilvánulásokat. Ha megtanítjuk a feltétel nélküli elfogadásra őt, amit szeretetnek hívunk, akkor ő is elfogadással lesz testvérével szemben. Ehhez azonban a szülőnek kell példát mutatnia a szeretet helyes kifejezésében és megélésében.
 
Jó tanácsként sok internetes rovatba olvasható, hogy a szülő a második gyermek születése előtt töltsön annyi időt elsőszülöttjével, amennyit csak lehet, mert a testvér születését követően erre nem lesz mód. Ez a szemlélet azért helytelen, mert gyermekünkben sokkal nagyobb űr keletkezik, ha a testvér érkezését megelőző fokozott figyelmet hirtelen elvágjuk temérdek teendőnk miatt. A külön programok szervezése az idősebb gyermekkel sem szerencsés, hiszen így testvérét különállóként fogja kezelni, és nem támogatjuk a családi egységet sem. Felesleges illúziót adni a gyermeknek, amely csak növelni fogja bizonytalanságát, mihelyst a teremtett illúzió megszűnik létezni.
 

AZ AYURVÉDIKUS BABATÍPUSOK ÉS A FÉLTÉKENYSÉG – AMIT A SZÜLŐ TEHET

Ha a babák ayurvédikus személyiségéből indulunk ki, akkor a leghevesebb féltékenységet a Vata baba képes megélni. Mivel a Vata baba kihívása a félelemre való hajlam és a kételkedés, ezért lét- és érzelmi biztonságának veszélyeztetését látja meg kistestvérében. A Vata babát be kell vonni az új baba ápolásába, és a szülőknek biztosítaniuk kell az egyenlő bánást közte és testvére között. Bármilyen megkülönböztetés csak árt a Vata babára nézve.  A szülő tanúsítson maximális türelmet a Vata baba iránt, s a szidalmazások helyett tanítsa meg a helyes viselkedésre, bátorítsa őt az elsajátított pozitív viselkedésmintákban.
 
A Pitta gyermek hisztissé és kiszámíthatatlanná válik a „vetélytárs” feltűnésekor. Fokozott figyelmet kíván meg a szülőtől, hogy tőle megvédje újszülött csemetéjét. A Vata és a Pitta gyermeket érdemes bevonni a babavárásba, s ez nem merülhet ki azokban a kérdésekben, hogy „ki van a pocakban?”. Olyan nagyra kell növelni a testvére iránti vágyat benne, hogy a baba megszületése örömmel töltse el. A testvére iránti vágyat úgy lehet benne növelni, hogy apróbb felelősségeket alakítunk ki benne a baba iránt, pl. ő fog segíteni a baba etetésében, a vele való játszásban, ő fogja megtanítani testvérét mindarra, amit ő már megismert a világból. Gyakran elég, ha csak megsimogatjuk a gyermeket és testi kontaktussal erősítjük érzelmi kötődését.
 
A Kapha baba személyiségét jól jellemző ősbizalom könnyen átvezeti a babát a testvér érkezése jelentette újszerűség állapotán. Nyugodt vérmérséklete és nagyfokú toleranciakészsége folytán ő örülni fog testvérének és meglátja a benne rejlő lehetőségeket.
 
 
Zárszóként jó tanács szülőknek: tanuljanak meg bízni önmagukban, egymásban, a többi emberben és Istenben! A gyermekünk, párunk iránt érzett bűntudat nem felemel, hanem még jobban elmélyíti a szakadékot a család tagjai között. A megtanult bizalom azonban  átöröklődik a gyermekre is, aki tükörként visszasugározza a kapott bizalomra való képességet. Így a féltékenység elvész, s a család tagjai felszabadulnak félelmeik, kételyeik alól.