Babával, szabadon Nyomtat
Írta: Horváth-Kovács Diána   

Babával, szabadonA cikk célja olyan téveszmék eloszlatása, melyek korlátozzák, és bezártságba hajszolják a kismamák társadalmának nagy részét a baba érkezését követően. Ennek egyik utózöngéje a szülés utáni depresszió, melyről egy korábbi cikkünkben már írtunk. Hogyan őrizzük meg a baba előtti éltünk kedvelt időtöltéseit úgy, hogy ne okozzon ez konfliktust a babában és bennünk?

 

 

Amikor kisbaba érkezik a családba, az első időszak általában a baba megismerésével telik el. A baba korszak (kb. 0-12 hónapos kor) legfontosabb feladata a baba bizalmának megalapozása, melyet különböző rutinok, pl. az evés-alvás ciklikus jelenléte, esti fürdetés stb. megtartásával tudunk biztosítani babánkban. Mivel az anyuka sok új kihívással találkozik eleinte, úgy érzi, hogy semmire és babáján kívül nem sok mindenkire jut ideje és figyelme. Szépen lassan belekerül az ördögi körbe, melyet a médiumok és jó tanáccsal mindig szolgáló mamatársak, ismerősök tápláltak belé, miszerint a baba a legfontosabb, a baba az úr a családban, mindig annak kell történnie, amit a baba diktál. Az anyuka feláldozza magát az anyaság oltárán, észre nem véve, hogy valójában egy szerepnek akar megfelelni és ezáltal az anyaságot nem megéli annak minden szépségével együtt, sokkal inkább elszenvedi azt. Annak ellenére, hogy a gyermek lénye elégedettséggel és örömmel tölti el szívét. Lehet többetekben megbotránkoztatóan hatnak ezek a sorok, de az igazság az, hogy az őszintén, odaadással és alázatos lemondással való babanevelés az embert igazi erővel és megújult testi-lelki energiával tölti meg. Amikor a mama fáradtságra, időhiányra és sorolhatnánk még milyen babaneveléssel együtt járó tünetekre panaszkodik, az valójában jelzi azt, hogy a mama kötelességet teljesít babájával szemben és nem őszinte odaadással szolgálja csemetéjét, mintegy rituálészerűen éli meg a baba nevelését. Vizsgáld meg lelkiismeretedet, te melyik tábort erősíted.
 
Egy interneten elvégzett közvélemény-kutatás eredményeként az alábbiakat állapítottam meg:
Arra a kérdésre, hogy a mamának van-e a baba mellett szabadideje, amit saját épülésére fordíthat, ilyen válaszok jöttek:
Vélemények:
  •  „A szülést követően a gyerek osztja be az időt. Semmi szabadidőm nem volt, épülésre esélyem nulla.”
  •  „Az időbeosztásom felett Ő az úr Nincs szabadidőm. Én egy jót aludni se tudok. Ha Ő nem kel fel, akkor én ébredek magamtól, hogy megnézzem, hogy minden rendben van-e.”
Ellenvélemény:
·          „Időbeosztás: az első pár hónap hektikus volt, de aztán szépen kialakítottam a gyerkőcnek egy olyan napirendet, ami neki is és nekünk is jó.”
 
A válaszokból kiderül, hogy bár sokan hisznek abban, amit környezetük tévesen állít a babanevelésről (hogy az mennyi fáradtsággal és lemondással jár), mégis vannak, akik ráéreztek a baba formálásának helyes útjára is: eleinte kellő odafigyeléssel és vezetéssel, később pedig kitartó és iránymutató magatartással igenis jól lehet kezelni a gyermeket. Ez azt jelenti, hogy ha egy vagy két ember akad, akinél bevált a többségtől eltérő módszer, akkor nem lehet teljes igazság az, hogy a babavállalás főleg fáradtságos munkával jár. Mivel a baba érkezett a családba, és szülei már összeszokott párost és napirendet alakítottak ki, így érdemes a babát beleszoktatni a család addigi életébe. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell mindig kielégíteni a baba szükségleteit, hanem azt, hogy a baba előtti korszak kedvenc időtöltéseit, pl. kirándulásra járni, közösségben kikapcsolódni, a világot felfedezni és utazni a babával is lehet. Számos erre a célra készített babahordozó, altatásra való eszközök (pl. mobil ágy) van már a piacon, amelyek kis helyen is elférnek és a baba kényelmét szolgálják. Az anyává válás nem jelentheti a totális szabadságtól való megfosztást, inkább kell jelentse a kiteljesedését. A babának a mama biztonságot nyújtó közelségére van szüksége, így bármilyen helyen és időben, ha ezt megkapja, és ha a mamában megvan a kellő nyitottság, bizalom az új helyzetekkel, emberekkel szemben, valamint képes ezekre félelem nélkül reagálni, akkor babájában is a bizalmat fogja erősíteni.
 
Arra a kérdésre, hogy mit javasolnál más mamáknak, hogyan teremtsenek maguknak szabadidőt, ilyen válaszok érkeztek:
Vélemények:
  • „Esélytelen, hogy legyen mindenre ideje valakinek. A nap 24 órából áll. Mindenki élethelyzete, gyereke, szükségletei mások. Nincs recept. Egyedül a szervezés az ami segíthet, és sok-sok kompromisszum.”
  •  „Szerintem lehetetlen, hogy valakinek mindenre legyen ideje, ha nincs segítsége. Azt pedig, ha olyan kínálja fel, akivel olyan a viszony, akkor igen is tessék elfogadni. Mások is tudják, hogy milyen egy picivel, azért szeretnének segíteni.”
Ellenvélemények:
  • „Mit javasolnék? Hogy ne hallgassanak a sok-sok "jó tanács"-ra, szervezzék úgy az életüket, ahogy nekik és a családjuknak a legjobb. Van, akinél a szervezetlenség működik”
  • „A többieknek csak a suttogót tudom javasolni (jöhetnek a kövek), nekem ez vált be, és persze az elhatározás a legelején : mindenki a saját ágyában alszik el, és kész, még akkor is, ha beteg. Tudnék a környezetemből példákat állítani, ahol a gyerek a szülők közé férkőzött, utóbb már más értelemben is, és a szülők a mai napig hullafáradtak minden nap. Nekem nehéz volt kialakítani, igazából az alvásra szoktatással töltöttem kb. 3 hetet, de azóta leteszem este 9 körül, és reggel 8 körül kel fel.
  •  „Tanácsom: szervezzenek és irányítsanak”
Összegezve az ellenvéleményeket, illetve saját lelki élet terén szerzett tapasztalataimat, az alábbiakat tudom javasolni mamáknak:
  • A baba életkorának megfelelő, és a legfontosabb babaprogramokat keressünk. Minden mama el kell, hogy higgye, nem ezektől függnek a baba lelki és testi adottságai.
  • Ne a társadalmi elvárásoknak akarjon a mama megfelelni, hanem a saját boldogságigényének.
  • A háztartási munkákban végzett áldozatok és szervezések árán idő takarítható meg.
  • A baba, illetve a nagyobb testvér önállóságra nevelése (pl.: képes legyen önállóan játszani) nem csak a szülők terhét csökkenti, de a baba személyiségére is hatással van.
  •  A baba bizonyos programok megélésének hatékonyságán ronthat, azonban semmiképpen nem ok arra, hogy a mama megfossza önmagától lelki-testi szükségleteit.
Sok mama előszeretettel viszi babáját különböző készségfejlesztő foglalkozásokra, akár többre is egy időben. A mamának érdemes gondosan kiválasztania, hogy mely foglalkozások a baba mely életszakaszában fontosak igazán. Azt kell megértenie a mamának, hogy a babának ezek a foglalkozások a legkevésbé fontosak, ezeket a fejlesztő tréningeket inkább a mamák szorgalmazzák. Ha egyszerre több foglalkozásra is jár a mama a babájával, akkor egyrészt hektikussá válnak a hétköznapok, másrészt a mamában keverednek a megszerzett ismeretek és nem állnak össze egységes egésszé. Amennyi időt ezekkel a praktikus, időt megtakarító eljárásokkal szerezhetünk, azt fordíthatjuk a kikapcsolódásra, a baráti és családi kapcsolatok ápolására is.
 
Ma már egyes tudományos értekezések, illetve egészségügyi intézmények is egyetértenek azzal, hogy bizonyos babaápolási és nevelési szabályok elavultak. Már koránt sem ragaszkodnak olyan hamis eszmékhez, amelyek szerint a babának meghatározott mennyiséget kell ennie egy-egy alkalommal, illetve megkérdőjeleződött a 3 órás evési ciklus életképessége is. Az egészséges babák pontosan ismerik saját szükségleteiket, így felesleges felébreszteni őket, csak azért, mert itt az „etetés ideje”. A mama időt takaríthat meg, ha a babája esetleg négy óra elteltével ébred fel, ugyanakkor hamarabb bekövetkezik ennek az időnek a kitolódása is.
 
A babalátogatásokat is lehet optimalizálni. Érdemes a babalátogatásokat kisebb csoportokban megszervezni. Ilyen csoportok lehetnek a közvetlen hozzátartozók, távoli hozzátartozók, barátok, stb. Lehet, elsőre furán hangzik, de mindenképpen érdemes megfontolni, ha a mama szeretne jól gazdálkodni az idejével.
 
Ezekből a válaszokból jól kirajzolódik, hogy a szabadidő megteremtésének kulcsa a szervezésben és a döntésben rejlik. Valóban, aki szeretne időt magára, az mindent megtesz ennek érdekében. Ha kell, nem mosogat el napjában többször, és nem éli meg lázadásként az esetleges rendetlenséget, elmosatlan edények látványát, hanem napközben egyszer teremt időt a rendrakásra. Vagy ha a mama nem főz minden nap, hanem lehetőségeihez mérten rendel ebédet/vacsorát, illetve ha 2-3 napra elegendő ételt főz egyszerre, ismételten időt takarít meg. Szerencsés esetben a kismama számíthat más mamatársak segítségére (pl. ha vigyázni kell kicsit a gyermekre), vagy nagyszülők, barátok támogatására. A kis babaruhák kivasalása sem lényeges szempont, hiszen ha belegondolunk, a babának egyáltalán nem fontos mit visel és az a ruha ki van e vasalva, vagy nincs. Ezek a törvények csak a felnőttek agyában élő szabályrendszerek, melyeknek szeretnének megfelelni, valójában a baba létezéséhez szükségtelen dolgok. Bevásárolni is elég akár havonta egy alkalommal, ha kiadós listát készítve vágunk neki a bevásárló körútnak.
 
Ha a szülők folyton felkapkodják a gyermeket, ha megmoccan, a babától elveszik az önállósodás folyamatát. A pár hónapos baba is képes elfoglalni magát, ha egészséges és éppen nincsenek evési-ivási szükségletei. Az így megszerzett 10-20 percek, fél órák igen jól jönnek a mamának. Egyes babák (pl.: a pitta babák) hisztisek, akkor is sírnak, ha nincs különösebb okuk erre. A mama tudatos megismeréssel képes a babát önállóságra növelni, ha nem azonnal felel hisztis figyelemfelhívásaira. Ugyanakkor a mamák érzik, ha a gyermekük sírása betegségből, vagy szükségletből való.
 
Ismerek olyan embert, aki a 1-2 hónapos babával és két éves testvérével is útra kelt nyaralni, vagy több száz kilométert kirándulni. Akinek nincs ideje még arra sem, hogy otthonából kimozduljon, valószínűleg nem helyesen szervezte teendőit, hiszen a babáról való gondoskodás az ilyen kirándulás, vagy nyaralás alatt sem szűnik meg, csak alkalmazkodik a helyzethez.
 
Kismamák ne feledjétek, hogy a terhesség alatt mutatott példáitokkal, viselkedésetekkel és problémamegoldó képességetekkel megalapozzátok babátok személyiségét is. Ha ti feszültek vagytok és hajlamosak a kétségbeesésre, akkor a baba sem lehet kiegyensúlyozott, hiszen a mintát tőletek veszi. Ezért miközben várjátok babátokat, de már előtte is, érdemes letenni félelmeiteket, kételyeiteket és elhinni, hogy az élet babával ugyanolyan szabad lehet, mint amilyen őelőtte is volt. Ha így tesztek, azt babátok is tudni fogja és könnyen alkalmazkodó képessé tud válni segítségetekkel!