Gondolatok a szeretetről Nyomtat
Írta: Ayurvéda portál   

SzeretetSpirituális forradalom zajlik a világban, minden a szeretetről szól. A szeretet van a joghurtban, igaz csak csipetnyi, szeretet van valóságshohban. Mindenki úgy érzi szeret valakit, sőt divatos azt mondani, hogy szeretlek, de...

A rendőrségen megkérdeznek egy férfit: Miért verte meg ilyen brutálisan a feleségét? El akart hagyni, és nem értette meg, hogy én mennyire szeretem - feleli ő. Vettem neki virágot is, csakhogy elhiggye, csak őt szeretem.

Egy másik történetben a fiú dönt úgy, hogy nem akarja folytatni a kapcsolatot és amikor ezt elmondja a lánynak a lány dührohamot kap és öngyilkossággal fenyegetőzik. Annyira szeretlek, hogy nem tudok nélküled élni - vallja a fiúnak.

Az emberiséget nem tanítják meg, hogyan fejezze ki helyesen önmagát, arra sem, hogy amilyen szavakat használ, az mögött mi a valóság. Egyetemet végzett, többdiplomás emberek, mindent tudnak a politikáról, a saját szakmájáról, de semmit az életről.

A szeretet nem egy vágyat jelent, sőt nem is azt a félelmet, hogy "nem tudok nélküled élni". Nem jelenti azt, hogy ragaszkodom hozzád, és azt sem, hogy "mi lesz velem nélküled". Amikor azt mondod, "úgy érzem szeretlek", akkor tudd, hogy az érzésed hazudik, mert a szeretet nem egy érzés, hanem egy tudatállapot.

Amikor szerelmes vagy, vágyat érzel a másik felé, hogy megismerd, hogy eggyé válj vele, és amikor ez beteljesül, a szerelem alább hagy, majd elmúlik. Amikor a másik el akar hagyni, félelmet érzel, ha nem neked is ez a szándékod. Félelmet az egyedülléttől, a magánytól, de lehet az anyagi bizonytalanságtól, attól hogy valami új vár rád. Ez sem a szeretet, de akkor mi?

Azt mondod szereted a bélyeggyűjteményt, pedig ha nem veheted meg a legújabbat, akkor napokig szenvedsz tőle. A vágy, a ragaszkodás okoz e fajta szenvedést... nem a szeretet.

Az embert gyorsan megbélyegzik más, hitetlen emberek. Azt mondják, hogy nem szeretek, ha nem bókolok, hanem csókolok, ha nem simogatok minden pillanatban. Nem szeretek, ha a nagymamát nem látogatom meg két naponta, csak havonta. Nem szeretek, ha az anyósomat nem szólítom "mamának", vagy ha egyéb elfoglaltság miatt nem megyek el segíteni a nagypapának szüretelni... Ez nem igaz, nem ártok nekik, nem tagadom őket, jól lehet nem is biztos, hogy vágyom rájuk, attól még szeretem őket... amit számon kérnek tőlem, az nem más, mint az én kegyelmem, pedig azzal szabadon rendelkezem.

Ha a nagymamának valóban szüksége van arra, hogy kétnaponta meglátogassam, akkor kegyelemből megtehetem, de az is kegyelem a számára, ha nem teszem ezt, hiszen akkor az élet rákényszeríti, hogy felülvizsgálja a felesleges elvárásait, illetve, hogyha kételye van, akkor idős létére is tanuljon meg őszintén kérni. Akármelyik megoldást választom, ha tagadás nincs a szívembe (nem azért nem megyek el a mamához, mert haragszom, hanem mert más dolgom van), akkor szeretem a nagymamát. Ha az ember megismeri a kegyelem lényegét, nem gyötri többé a megfelelni vágyás ördöge, és nem tudja többé senki megbélyegezni, hogy nem szeret, és nem kételkedik soha önmagában, hogy nem szeret. 

A szeretet nem kötődik az emberhez, sem tárgyhoz sem állathoz. Azt lehet mondani, hogy a szeretet a létezés feletti őszinte csodálkozás, a valóság, a létezés minden aspektusának feltétel nélküli elfogadása, illetve a nem ártás. Akit, vagy amit szeretek, annak nem ártok sem gondolattal, sem szóval, sem cselekvéssel. Vagyis nem tagadom őt. Azt gondolja az olvasó, hogy nehéz:) Lehet mégsem...

A szeretet tehát nem vágy. Ha vágyok egy leányra (szerelmes vagyok), de ő nem rám, és a vonzódásom kapcsán akadályozom az ő életszabadságát, akkor nem szeretem. Ugyanakkor, ha ezt a vágyat viszonozza, akkor a szeretetben maradtam. A szeretet a lehető legnagyobb szabadságfokot biztosítja mindenkinek.

Ha valakit szeretek nem ártok neki... azaz döntéseim meghozatalakor figyelembe veszem azt, hogy a döntésem következménye nem okoz-e neki kételyt, vagy félelmet.

Ha szeretem feltétel nélkül elfogadom... igen, de mindent tűrjek el, ami engem bánt? Hát ebből a kérdésből jól megfigyelhető a szeretet fogalma: ha szemére olvasom a hibáját, akkor nem szeretem őt, ha szónélkül hagyom a sérelmemet, nem szeretem magamat, hisz ilyenkor magamnak ártok. Ez egy ördögi csapda, valaki mindig kétségben marad, így béke soha nem lesz bennem. Van kiút a pokolból!

A szeretetben nincs tagadás. Ha szeretek valakit, gyűlölhetem az ő félelmét, az ő tudatlanságát, egyéb gyengeségét, de soha ne gyűlöljem az ő létezését és a vele való kapcsolatomat. Ilyenkor nem az a helyes cselekedet, hogy elhagyom (ebben az esetben nekem nincs elég hűségem), hogy megverem, vagy perlek vele, hanem ha fél eloszlatom a kételyét, ha tudatlan, akkor tanítom, ha éhezik, megetetem. Azaz megtalálom azt az eszközt, amellyel az ő hiánya eltűnhet. Ilyenkor nem átkozom a hiányát, hanem áldom azt az aspektust, amely a hiányt kitölti. Így tűnik el az ő hiánya és így emelkedem én is léleben és szeretetben. Ha egy hiányaspektust még én sem tanultam meg, ezért nem tudok segíteni, az őszinte ember ilyenkor külső segítséget kér.

Csak ebben az esetben áll elő az az állapot, hogy nem ártok neki... azaz szeretem. Aki a szeretet elvét követi Isten hű katonája. Aki Isten hű katonája nem karddal és fegyverrel harcol, hanem példamutatással, tanítással és szolgálattal.

A szeretet az egyetlen aspektusa az életnek, amely nem érhető el törekvéssel, csak őszinte lemondással. Az képes elérni, akinek az életcéljai között a legfontosabb helyen van a szeretet maga, azaz Isten. Az ilyen ember mindenről (kényelem, pénz, karrier, hírnév, stb.) képes lemmondani csak azért, hogy megmaradjon a szeretetben, akinek pedig a gazdagág, a hírnév és egyéb mulandó dolgok vannak első helyen az életében, az bármikor képes ezekért feláldozni a békét, a szeretet, vagy az igazságot. Az ilyen ember ideges lesz, ha a férj eltöri a kedvenc vázát takarítás közben, vagy a feleség új ruhát vesz feleslegesen.

Akiben viszont az szeretet él (jelenti azt, hogy folyton változik az ember, hogy szeretetben maradjon) az ő maga lesz a szeretet.