Bábel Print
Written by Ayurvéda portál   
There are no translations available.

BábelGyakran látom a médiában, de a saját beszélgetéseimben is sokszor előfordul, hogy olyan, a keleti vallásokból jól képzett ember tesz tanúbizonyságot a hitéről, akinek minden második szava idegenszó.  Bábeli zűrzavar keletkezik az emberi kapcsolatokban, amely az ördög szellemét lopja a lélekbe.
 
 
Ha két ember közül mindketten beszélnek azon a nyelven, amelyen a kommunikáció folyik, akkor remélhetőleg megértik egymást. Ha nem, akkor az egyik oktathatja a másikat a csak általa ismert idegenszavakon, azt az érzést keltve, hogy az ő hite teljesebb. Nem is lenne gond, ha valódi tudása lenne, ha a szavai miatt meg nem nyilvánulna benne a tökéletes elválasztottság érzet, amelyből kiderül, ő maga sem érti pontosan, amit mond.
 
Érdekes kérdés, hogy aki a kereszténység magyarul is érthető szavait (Isten, lélek, stb.) szavait nem érti, miért tud többet róluk, ha azt misztikus idegen nyelveken fejezi ki (pl. Isvara, atman, stb.). Persze, hallottam már képmutató magyarázatokat erre: hogy a magyar szó nem pontosan fejezi ki, azt, amit a szanszkrit kifejezés takar. Azért mosolygok az ilyen indokokon, mert tudom, hogy minden név mögött egy képzet van az emberi tudatban, amely leírja a név tartalmát. Ha kitalálok egy teljesen új szót és azt értem alatta, hogy Isten, és a tudatomban van egy pontos leírás, hogy ki ő, akkor a név pontosan leírja azt.
 
Mire jók az ilyen idegen szavak? Hogy ne értsék az egyszerű emberek és lélekben letérdeljenek az előtt, aki használja őket? Azért, hogy általuk lehessen úgy vitatkozni az élet dolgairól, és ne legyenek a vitában egyenlő esélyek, mert a másik fél még annyira sem érti, mit beszél az, aki idegen szavakat használ, mint aki használja?
 
Higgyétek el, hogy beszéltem már jógamesterekkel, buddhistákkal, Krishna hívőkkel, úgy hintik az idegen szavakat, mint vetőgép a gabona magvakat, de amikor beszélgetni kezdtünk a második mondatnál kiderül, hogy a hatalmas ismerethalmaz mögött, nincs tudás. Arra jó ismeretük, hogy megtévesszenek sokakat. Khrishna és Buddha is óriási ismerethalmazt hagyott a földön, ráadásul tanításaik lényege nem különbözik Jézusétól, így nem lehet igazság, hogy pusztán a szavakkal megkülönböztetünk valóságokat. Valóság csak egy van, ahogy Isten is. Éppen ezért a tudás nem ismerethalmazt jelent, és nem idegenszavakhoz való ragaszkodást, hanem a valóság felismerését és átélését.
 
Azok a tanítómesterek (jógik, buddhák), akiknek valódi tudásuk volt a valóságról, soha nem nyomták addig tele a tanítványaik fejét érthetetlen idegenszavakkal, amíg a tanítvány egy-egy felismerésre el nem jutott a saját életéből merítve az igazságot. Így kötődött a név (akár idegen is) helyesen az emberi tudatban. A mai tanítók, könyvírók kiszórják az idegen szavakat, némi magyarázattal és csoda ha követőik elbizakodottak lesznek, de okosak nem.
Legutóbb hallottam egy történetet, miszerint egy ember azt kérdezte, hogy miért keverik az ayurvéda tanításokat a keresztény tanításokkal. A fentiekre tökéletes példa ez a kérdés. Nincs keresztény tanítás és nincs védikus tanítás, ahogy nincs buddhistatanítás sem. A tan létezik a felszabadulásról és a szeretetről, az igazságról, amelyet különböző vallások másként fonnak körül misztériummal. Az illető valószínűleg sokat olvasott a védákról, de soha nem olvasta el a bibliát, úgy alkot véleményt, hogy az egyik dologról csak ismerete van, a másikról pedig még ismerete sincs.
 
Értsétek meg, hogy egy Isten van, egy valóság, és egy törvény. Nincs külön Istene, valósága és törvénye a keresztényeknek és nincs külön a hinduknak, vagy a buddhistáknak, sőt semmilyen vallásnak sem. Aki embereket tanít jó, ha a saját nyelvükön tanítja őket, hogy az ige eljusson az értelműkig, hidd el, minden kifejezhető a világ összes nyelvén. Sokkal fontosabb, hogy a szavak mögött milyen képzet húzódik, egy tanítónak azt kell helyére tenni, mintsem haszontalan idegen szavakkal dobálózni.
 
Ha magyarul beszélek sem mindenki érti, amit mondok, ha idegen nyelven szólnék hozzátok, még kevesebben tudnák, miről beszélek, ha az angyalok nyelvén nyilvánulnék meg, nem lenne ember, aki a földön értené szavam. Nem okosabb-e, ha olyan nyelven szólok hozzátok, amelyet a legtöbben értenek? Nem ezzel tisztelem-e meg azokat az embereket is, akik nincsenek az idegen nyelv birtokában? Ha magyarokkal beszélek, magyarul teszem, ha külföldre utazom, akkor, ha ismerem az ő nyelvüket, azon szólalok meg.
 
Bábel arról ismert, hogy Isten összekeverte a népek nyelvét, hogy ne értsék egymást, s ne tudják befejezni förmedvény épületüket. Isten nem az égben van, ahogy a bábeliek hitték, de Bábel örökségét még ma is őrzi az emberiség. Pedig Isten kegyelmes volt, mert csak a nyelvet zavarta össze, amely test szerint való, az egyes szavak mögött rejlő képzeteket nem, amely a lélektől van. Aki test szerint él a szavakra figyel, és a szerint ítél, aki a lélek szerint, annak pedig az a fontos, hogy mi a szavak mögötti valóság. Ez egyesítheti újra a nemzeteket és népeket, a helyes hit.