A természet és az ember Print
Written by Ayurvéda portál   
There are no translations available.

A természet és az emberAnnyit hallok arról, hogy az embernek harmóniában kell lennie a környezetével, hogy gondoltam írok róla egy cikket, miként lehet másként értelmezni ezt a gondolatot. Amikor emberekkel beszélgetek erről a témáról, mindenkinek más jut eszébe, de a megvalósítást mindenki hasonlóan gondolja. Én is kicsit másként gondolom.

A legtöbben beszélnek az állat és növényvilág, az esőerdők védelméről, illetve a korallzátonyok védelméről, és mindenki másra fókuszál, amikor átgondolja ezt a dolgot. Ma már igen népszerű téma egy átfogóbb fogalom, az ökológiai egyensúly értelmezése, de sokan nem, vagy tévesen tudják, hogy mit jelent.
Az emberi társadalmakkal szemben a természetben nem keletkezik hulladék, mivel a természet úgy épül fel, hogy minden élőlény és növény egységes, egyensúlyi elven működő rendszert alkot. Ez nem csak a táplálékláncot jelenti, hanem az egyes élőlények által előállított végtermékekre is igaz. Ugyanakkor a növényi és az állati végtermékek a természetben lebomló anyagból készülnek.
Az embernek azonban nincs természetes ellensége, illetve az emberi értelemnek köszönhetően a végtermékek sem az állati világban megszokott tulajdonságúak. A valódi probléma azonban még ennél is nyilvánvalóbb, az ember az ökológiai láncok minden területére betette a lábnyomát, megbontva ezzel az amúgy is kényes egyensúlyi helyzetet.
Sajnos, az ember önmagával sincs harmóniában, hiszen az említett egyensúly csak a szükségletek szükséges és elégséges módon történő kielégítése, illetve a végtermékek felhasználása és újrahasznosítása mentén képzelhető el. A fajon belüli versenyszellem nem engedi az egyensúlyi helyzet, ezáltal az egység megvalósítását.
Az ökológiai egyensúlyról sok tudós, környezetvédő dolgoz ki naponta izgalmas értekezéseket. Én az ember lelki kapcsolataiban keresem a választ mindezekre. Az emberiség legnagyobb ellensége a félelem, azon belül is minden félelem forrásai a létfenntartási és a fajfenntartási félelmek. E két félelem hatására alakulnak ki olyan lelki aspektusok, mint az önzés, az agresszió, a harag, stb.. Remélem, az ember egyszer rájön erre és képes lesz ellenségképét átformálni ezzel az információval. A fenti félelmekre megoldás szintén az ökológia egyik természetében keresendő. Amennyiben az emberiségnek sikerülne rájönnie, hogy globális bajaira az együttműködés ad választ, akkor hamar rájönne arra is, hogyan kellene szerveznie a társadalmat, hogy az emberek félelmei eltűnjenek. Ha egy közösség garanciát vállal egy ember lét-, és fajfenntartási szükségleteiért, akkor a félelem alábbhagy. Ez természetesen nem a szükségletek szabályozását, hanem a szükségletek kielégítésében együttműködést értem: Én együttműködöm veled, hogy legyen mit enned, legyen hol laknod, családot alapítanod, te pedig együttműködsz velem, hogy én is elérjem szükségleteimet.
A vázolt folyamat természetesen egy hatalomnélküli társadalomban valósul meg, ahol az emberek tudata elég érett ahhoz, hogy ezt az elvet működtetni tudják. Az ilyen társadalomban nincs szükség birtoklásra sem, hiszen a társadalmi folyamatok által a közösen végzett önkéntes tevékenységek által kielégül minden ember szükséges és elégséges igénye. Azt mondod, hogy utópia? Azt mondom, hogy hitetlen vagy! A fent említett állapot nem az én ígéretem (de az enyém is), hanem Istené. Amikor az ember együttműködővé válik a környezetével és a természettel, új ökoszisztémás lény jön létre, aki képes tudatosan fenntartani az egyensúlyt. Ehhez le kell mondania a birtoklásról és az uralkodásról és együttműködővé kell válnia. Ez nem megy az egyik napról a másikra, de mint cél érdemes hajtani, ugyanis az ilyen gondolkodásmód különbözteti meg az Istenben hívőket, a hitetlenektől. Aki pedig ezt az elvet követi, felépíti magában a szeretet forrását és felszabadul minden félelem és a test kötöttsége alól is. Így teljesítheti be az ember Isten ígéretét: „És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat.  A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik. És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét:  Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják./Ézs. 11. 6-9/.
Az ember csak akkor tud a természettel összhangba kerülni, ha előbb önmagával harmóniába kerül. Amikor éppen olyan fontos a fogyasztás, mint az, hogy a hulladékból új fogyasztás generálódjon, akkor minden embernek meg lesz a maga számítása, amelyben nem kell félnie és kielégülnek alapvető szükségletei. Akkor nem lesz fontosabb és kevésbé fontos szakma, akkor nem hamis tanításokkal traktálják az embert, a hanem az emberi faj egységet mutat. Ne értsd félre, ez mindenképpen megvalósul. Aki követi az Isteni akaratot, a fajmegmaradásának reményét, az részesülhet is belőle, de aki nem hajlandó önző érdekeit alábbhagyni, aki jobban ragaszkodik a félelem démonához, mint az igazsághoz és a szeretethez, annak az idő már véges. Az élet nem tűri soká az ellene vétkezőket. A természet és az ember kapcsolata pedig akkor áll helyre, ha az ember rendre visszaadja a természetnek, amit elvesz, a természet számára emészthető formában. Így lesz az emberi közösség az élet és a természet kedvelt faja.