Felebarátság Nyomtat
Írta: Ayurvéda portál   

FelebarátságVan egy igen fontos szó ezen a világon. Ebben az egy szóban benne van az Isten és az  ördög is egy személyben, a szó pedig nem más, mint a barátság. Az emberek kisgyermekkoruktól fogva társas életet élnek, így az ő fogalmukkal élve barátságok szövődnek, halnak el, vagy kötődnek és úgy látszik vannak olyan baráti kapcsolatok, amelyek kiállják az idő próbáját és hosszú ideig megmaradnak. Mi is az a barátság, illetve mit kell tudni róla?

A barátságok általában a vonzódáson alapuló kapcsolatok, de egy baráti kapcsolatnak igen sok célja lehet. Van, aki azért "tart" barátot, mert túl gyenge ahhoz, hogy egyedül élje meg az életet, és mindig fontos számára, hogy valakit maga mellett érezhessen, aki erőt tud adni neki. Az ilyen embernek legtöbbször azért van szüksége egy kapcsolatra, mert abban ideiglenesen le tudja tenni az "önmaga kifejezésétől való félelmét", vagy mert szüksége van egy lelki szemetesládára, akire ráömlesztheti minden siralmát és bánatát, esetleg örömét. Ezek a kapcsolatok nem túl tartósak, vagy igen hullámzóak. Gyakran emelkednek fel nagy magasságokba, majd hullanak le igen mély mélységekbe. Az efféle kapcsolatban akkor is az ördög munkálkodik, ha az kifejezetten magasztosnak látszik, mert a lét legfontosabb törvényeit szegik meg. Ez úgy hangzik "mérj mindenkinek egyforma mértékkel". Az ilyen emberek nem tudnak minden emberhez egyformán igazságosan viszonyulni. Amit egy kívülállóban megítélnek, azt a "barátjukban" elfogadják, s ezáltal saját magukra hoznak ítéletet, saját magukban erősítik a tamaszt.

Az ilyen embereket általában jellemzi az igen erős érzelmi kötődés és érzelmi hullámzás, nagyon tudnak örülni, ha kapnak valamit az élettől, de nagyon tudnak haragudni is, ha veszteség éri, vagy megsértik őket. Ezek a barátságok ritkán erkölcsi normákra épülő kapcsolatok, fő motivációi az alacsonyrendű együttcselekvések (pl.: bulizás), illetve a lelki kontroll (megerősítések, feloldozások bűn alól, stb.). Tipikusan vak vezet világtalant effektus uralkodik, hiszen igen nagy valószínűséggel mindkét fél félelmekkel tele életet él, amelyben biztosan nem tudnak igazi problémamegoldásokkal szolgálni a barátságban, csak a saját meg nem oldott problémáikról lehet szó. Ilyenkor gyakran fordul elő, hogy olyan tanácsot kap a barátjától az ember, amelyet erkölcsileg a másik sem tisztázott magában, és saját vágyainak és félelmeinek, tagadásainak fényében tud csak megnyilvánulni. A legtöbbet elhangzó kifejezés a " te vagy a legjobb/egyetlen barátom" lehet.

A barátságoknak egy másik fajtája alapvető erkölcsi értékekre épül, mint a bizalom. Az ilyen kapcsolatban a felek jóval kiegyensúlyozottabbak, kevés elvárásuk van a másik féllel szemben. Az ilyen kapcsolatok kiterjedtebb kapcsolati kört feltételeznek mindkét oldalon, így nem szükséges az ember saját problémáira olyan nagy mértékben hangsúlyt fektetni. A kapcsolatban lévő mindegyik fél kevésbé  függ a másiktól. A kapcsolat célja nem elsősorban a tagok saját gyengeségeinek hordozása a másik fél által, hanem alapvető társas igények kielégítése, például a közös programok (társas nyaralás, társas szórakozás, játékok, stb.), esetleg korábbi hagyományok őrzése (pl.: iskolai barátságok ápolása).

A barátságok legmagasztosabb formája az ún. felebarátok képében jön elénk. Az emelkedett lelkű emberek nem kötelezik el magukat egyetlen ember vonzásának, vagy taszításának sem, így az ilyen embernek mindenki a barátja. Bárkivel tud beszélni az élet dolgairól, bárkivel képes igazságosan cselekedni. Ha valamit képes egy embernek adni, akkor azt bárki kérheti tőle, ha az embernek nem képes adni, akkor azt egyetlen embernek sem adja. Az ilyen ember ismeri az igazság és a szeretet fogalmát, és átéli minden nap, mert nem az ember a legfontosabb a számára, hanem az istene. A felebarátság nem a gyengeségről, hanem az Isten által megjelent erőről szól. Ha csak felebarátaim vannak, a jelenben élek, mert mindig az aktuális kihívásokra tudok válaszolni: ha egy ember kér, adok, ha tudok, ha elhív szórakozni el tudom dönteni, hogy megyek-e. Ha az emberek ismerik az erősségeimet, akkor ők maguk jönnek hozzám beszélgetni, kérdezni.

Ahhoz, hogy megértsd az istent a kapcsolataidban, szükség van arra, hogy felülemelkedj a vonzás, ragaszkodás törvényein. Ha nyílt szívvel jársz a világban észreveszed, hogy a világ tele van emberekkel, akiket az élet utadba sodor: a családodban, a munkahelyen, a sarki boltban, a szórakozó helyen, az iskolában és mindhol, ahol megfordulsz. Ha őket felebarátodnak tekinted és képes vagy együttműködő lenni velük, soha nem fogod azt érezni, hogy magányos vagy, hanem azt, hogy Isten mennyire szeret sok emberen keresztül. Azok az emberek, akik a szeretetet összekeverik a vonzással, vagy a félelmeikkel, nem ismernek mást, csak a rokonaikat és a barátjukat, ők mind börtönné tették a világot, amelyben a börtönőrök nem mások, mint saját maguk. Így rácsodálkoznak a barátaikra, ha azok hűtlenek lesznek hozzájuk, de nem értik, hogy az ember szabadnak született és nem rabságra. 

Értsd meg, soha nem a gyenge emberek ellen szólok, mert soha nem az a baj, ha egy ember gyenge egy erkölcsi értékben, hanem az, hogy erősnek mutatja magát és elhiteti a világgal, hogy az a helyes, amit ő cselekszik. Így emelkedik erkölcsi erőre a paráznaság, vagy az igazságtalanság. Azokért szólok, akik emiatt félnek és szeretnének ragaszkodni az isteni törvényekhez, higgyétek el,  hogy ezeket a törvények nem változtatta meg senki a több ezer év alatt. 

A barátság köteléke mindig a gyengék erkölcsi értékei közé tartozik, az erőseknek viszont az egész világ a felebarátuk, és e két véglet között sokféle átmenet létezik. Ha lélekben emelkedett vagy, ha legyőzted a félelmeidet és túlzott vágyaidat, akkor képes vagy minden embert egyformán kezelni, és nincs szükséged arra, hogy az embereket megkülönböztesd. A barátság egy megkülönböztetés, így az az Istentől való elválasztottságot, az egót tartja fenn, míg a felebarátság a szeretet és az egység, az igazságosság lényegét tárja fel elötted. Nem arra tanítalak, hogy ítéld meg a barátságot ezentúl, mert a barátságra szüksége van azoknak, akik félelemben élnek, arra tanítalak, hogy ne félj a felebarátságtól, ne félj attól, hogy nincs valaki túl közel hozzád. Ha elfogadsz minden embert felebarátodnak, a szemed felnyílik, hogy mennyi ember is vesz körbe nap, mint nap és felismered, hogy nem vagy egyedül, nem vagy magányos. Merj élni és vedd észre ezt a sok embert és teremts kapcsolatot, ha igazán nyílt vagy, az életöröm hamar megérkezik hozzád. Ha észreveszed azt a rengeteg embert körülötted, és képes vagy adni nekik valamit minden nap, ők is adnak majd neked. Mit? Figyelmet, hálát, megértést, elfogadást, mosolyt, vidámságot... pont azt, amire szükséged van. Fogadd el az életet... és élni fogsz.