A hitetlenség szakmái Nyomtat
Írta: Ayurvéda portál   

lottóAz emberek megélhetési szükségleteik kielégítésére különböző foglalkozásokat űznek. A legtöbb szakma közvetlenül, vagy közvetetetten az emberiséget szolgálja, azonban van néhány, amely az ördögöt. Ez a cikk nem a szakmák ellen, hanem a hívő emberekért íródott, hogy megértsék a hit és a hitetlenség lényegét.

 

 

Az emberek foglalkozását mindegyiket be lehet sorolni az Isteni aspektusokba, például aki épít, gyárt, az Isten teremtőerejét gyakorolja szakmájával, aki gyógyít, javít, az Isten gyógyító erejét gyakorolja alacsonyabb tudati szinten, aki karbantart, ápol, az Isten fenntartó aspektusával van közeli kapcsolatban. Sorolhatnám hosszú oldalakon keresztül a példákat, azonban nem erre szeretném felhívni a figyelmet, minden szakma alacsonyabb tudati szinten ad mintát az embernek az Isteni aspektusokról. A hitetlenség szakmáit arról lehet megismerni, hogy illúzióba kergetik az embert, így az ember nem tudására, kettőségére építi stratégiáját. Hogy mik ezek a szakmák?
Az egyik ilyen szakma a szerencsejáték. Akár a kocsmai játékgépek, akár a totó, vagy lottó keresztény emberek milliót tartja izgalomban, sokan Isten helyett az utolsó lehetőségüknek, ha az életben egyszer nyerhetnek egy nagyobb összeget. Persze, azon kívül, hogy megkérdezem az embertől, Istenben hisz-e, vagy véletlenben, sokan azt felelik, ők hisznek Istenben. Tévednek valamennyien. Nem csak azért, mert az Isteni tanítások is tiltják a szerencsejátékokat, és arra sem méltatták az Istenüket, hogy megismerjék, ha már egyszer hisznek benne. A szerencsejátékok hamis illúziót szőnek az ember köré, sokaknál szenvedéllyé alakul, ugyanakkor az ahhoz való vakbuzgó ragaszkodás az embert megköti és elveszi tőle azt az ítélőképességet, hogy a saját sorsa felett szabadon döntsön. Az ilyen ember mindig önmagán kívül keresi az okot a szegénységére, vagy egyéb szerencsétlenségeire és nem is sejti, ha azt az időt Istenre "pazarolta” volna, már rég túl lenne élete válságán. Bár én tartósan soha nem lottóztam, vagy totóztam, de megvizsgáltam azok "működését”. Hidd el, nincsenek véletlenek, még a szerencsejátékban sem. Visszamenőleg több évre megvizsgáltam a kihúzott lottó számok természetét (szándékosan nem írom le, hogy melyek azok). A számok látszólag függetlenek egymástól, de azok kapcsolata nem. A teremtésben az egymásból való származtatásukat megfigyelve, a hétről-hétre kihúzott lottó számok tökéletes szinusz görbét írnak le. Azaz a heti lottószámok rezegnek. Amikor ezt az ötös lottóra megvizsgáltam, gyorsan elvégeztem a hatosra is. Az is tökéletes periódus idővel rendelkező szinuszgörbét mutat.  A szinusz görbék ismeretében a következő heti szám együttesek közül több mint 90% kizárható. Véletlen tehát a szerencsejátékban sincs, csak a nem tudás. Azonban az ember, aki nem Ismeri meg az Istent, folyton megkerülő megoldásokat alkalmaz, így lesz szolgája az ördögnek. Mielőtt bárki neki esne statisztikai úton lottózni, jó tudni, hogy a rejtvényt csak az fejtheti meg, aki ismeri az Isten természetét, így a végső valóságot. Annak viszont már nincs szüksége rá… Isten ebben is igazságos.
Szintén a véletlenre játszó szakma a biztosítói. A természet és a tudat ok-oksági kapcsolatait nem ismerő ember, ahelyett, hogy megvizsgálná van-e a tudatában olyan képzet (hamis tudás, hamis vágy, vagy félelem), amely oka lehet a balesetre, betegségre, esetleg a halálra, az ilyen bekövező eseményeket egyszerűen a „véletlennek” rója fel, és biztosítást köt arra az esetre, ha ezek vele is megtörténnének. Nem sejti senki, aki biztosítást köt, mekkora illúzió az eredménye. Meg van írva, hogy nem szolgálhat senki két úrnak. Aki hisz Istenben, az nem biztosítást köt, hanem Istennel szerződést. Aki pedig Istenben elbizonytalanodik, az természetesen az ego okán inkább a biztosnak tűnő, ámde illúzión alapuló megoldásokat keresi.
Az egyik legérdekesebb –mégis ördögi- szakma a katona (nem a rendőr). Minden állam tart fenn hadsereget, hiszen mindenki meg akarja őrizni saját szuverenitását, úgyis mondhatjuk, hogy az egóját. Békeidőben hadsereget tartani fenn azt jelenti, hogy nem bízni a békében. Mivel a béke feszültségmentes állapot, olyan, mintha az ember –bár minden tagja feszültségben él- azt mondaná, hogy ellazult. Gondolj bele! Ha medve, a nyúl és róka összeállna csoporttá, szövetséget kötnének egymással, akkor a medvének nem csak a saját természetes ellenségei lennének továbbra is az ellenségei, hanem a rókáé és a nyúlé is. Ezért van az, hogy az USA-nak olyan sok az ellensége, nem is csoda, ha akkora hadsereget tart fenn. Az egyes tagállamoknak negyed annyi ellensége nem lenne, mert a konfliktusforrásaik is kevesebbek lennének. Az tart fegyvert, aki fél, az tart hadsereget, akinek nem tiszta lelkiismerete, illetve aki nem képes szeretettel megoldani a konfliktusait, csak erővel. Egy biztos, Isten országába nem juthat be, aki a háború ördögeit szolgálja, keresztény ember pedig amúgy sem fog fegyvert, hiszen tudja a tanításból, hogy az ördög elleni küzdelem nem test-test ellen folyik, hanem szellem-szellem ellen. Egy igaz keresztényt megalázhatnak, megkínozhatnak, megölhetnek, akkor sem árulja el Istenét, mert tudja, hogy az ördög a testet megölheti, azonban a lelket nem. Aki pedig nem sajnálja a testet, ami az ördögé, de védi a lelket, ami az Istené, az üdvözül.
Az illúzióra és a nem tudásra jó pár szakma építkezik. Nem ismeri a lélek törvényeit a társközvetítő, aki pusztán külső és felületes belső jegyek alapján közvetít társat. Nem is sejti, hogy valójában az ember soha nem ezek alapján választ, hanem olyan mély lelki okságok alapján, amit még ő maga sem ismer. Ők is azt mondják, hogy természetes emberi igényeket elégítenek ki, azonban ha az „összehozott” párok őszinték, akkor kiderülne, hogy legtöbbjük félelemből fogadta el a közvetített párt, vagy nem akart tovább várni/keresni. Persze, kivételek mindenhol lehetnek. Azok a szakmák, amelyeket annak ellenére működtetnek, hogy tudják róluk, ártanak az emberiségnek, biztosan az ördög hatalma alatt vannak. Idetartoznak a dohánygyárak és kereskedők, a fegyvergyárak és kereskedők, a tudatmódosító szereket gyártó és terjesztők (kivétel a gyógyítási célúak). Az alkoholt nem sorolom ide –annak ellenére, hogy jómagam antialkoholista vagyok születésem óta)-, mert az alkoholnak kismennyiségben hasznos egészségügyi hatásai is lehetnek, itt a fogyasztok nem képesek a mértéket megtalálni. A fentiek a fogyasztók mértéktartásától függetlenül ártanak.
A fentieken kívül természetesen lehet még találni olyan szakmát, amely a hitetlenségre és az illúzióra épít. Nem azokat az embereket démonizálom, akik ezekben a szakmákban élnek, azt akarom megmutatni, hogy az ördög ott van az orrod előtt és észre sem veszed. Nem maga a szakma, vagy az azt űző ember az ördög, hanem a szellemiség, amelyet sugall. Aki hisz nem kételkedik, akinek pedig nincs kételye, nem fordul olyan megoldásokhoz, ami bebiztosítja magát arra az esetre, ha mégis csak a hite ellen következne be valami. A hitnek épp az a lényege, hogy nincs benne kétely és minden esetben megvalósulásra törekszik. Aki elbizonytalanodik, szívében kétely lesz úrra, egyben hitetlenné is vált. Az nem mondhatja többé: „de hiszek benned Istenem, hiszek benned Jézus”, hanem az imádkozzon, hogy újra hite legyen. A megváltótok úgy hagyott itt benneteket, hogy az kérdezte: „amikor az emberfia eljön, vajon talál-e még hitet a földön”. Ő tudta, hogy sokan mondják a szájukkal, hogy hiszek, de tetteik nem tükrözik a hitet, hanem csak a kételyüket. Mit gondolsz, miért növekszik a bűn a földön? Azért, mert az emberek nem hiszen, csak a szájukkal! A papokról állítják, hogy vizet prédikálnak és bort isznak, de ez a hitetlen nemzedék sem különb vallási vezetőinél. Amíg keresztény emberek puskát viselnek, az utcákon dohányoznak, amíg biztosításokat kötnek, vagy társközvetítőhöz járnak, addig nincs hite az embernek Istenben. Amíg a keresztények szerencsejátékokat űznek, jósokhoz járnak és horoszkópot olvasnak, nem hisznek sem Istenben, sem a megváltójukban. Amíg önmagukat hívő emberek nem is keresik az Istent sem magukban, sem másokban, addig nincs hitük Istenben. Az amit az ilyen emberek hitnek hisznek legfeljebb vágy, hogy valaki, rajtuk kívül álló felsőbb hatalom, oldja meg a problémáikat, addig az félelem, ha esetleg mégis létezne Isten, nehogy megbüntesse őket. A hívő ember nem csak akkor fordul Istenéhez, ha bajban van, hanem folyton-folyvást keresi őt mindenben. Boldog az az ember, aki az Istenével, a megváltójával ébred, vele tölti a napot és vele szenderül álomba, és boldog ember, akinek van ereje akkor Istenben bízni, amikor jön a sötétség. Az ilyen ember nem fél, nem kételkedik, és nem aggódik, hanem tudja, hogy Isten nem késlekedik eloszlatni a sötétséget.