A jel Nyomtat
Írta: Ayurvéda portál   

A jelEgy mosolygós és igazán nőiesnek mondható lányismerősünkkel közösen lépünk ki a Trója című film előadásáról. Miután a társaság női tagjai megosztják egymással élményeiket a fent említett hölgy szigorúan közli velünk: „úgy érzem, el kell kezdenem valamilyen küzdősportot folytatni!” Mindenki megdöbben, nem tudjuk, mi az oka az ilyen hirtelen jött döntésnek.

Talán ez az esemény hatására kezdtem odafigyelni, és felfedezni, hogy mennyire sok ember lát jeleket különböző eseményekben, s dönt hirtelen olyan dolgokról, amelyről korábban még csak nem is gondolkodott.
Van, aki jelet lát egy hirtelen felbukkanó szimbólumban, van, aki a csillagokban látja az égi jeleket, vagy az álmaiban, de olyan is akad, aki a kártyában.
Egyszer elmentem egy Jézus szívéhez címzett hitközösségbe, azért hívtak oda, hogy beszéljek Istenről. Az összejövetel kezdetén elém tettek egy tálkát, amelyben gondosan összehajtott papírdarabkák voltak. Megkértek, hogy húzzak egyet. A papír cetliken emberi gyengeségekre utaló mondatok voltak. Arra kértek, ha úgy gondolom, hogy rám illik, akkor kezdjek vele valamit. Nem illett rám. Ellenben ők minden alkalommal, amikor összejöttek, húztak egyet a tálból. Ők jelnek vették azt, amit húztak. Gondolj bele, ha elég sokáig őrzik ezt a hagyományt, lassan mindenki kihúzza mindegyik cetlit és kiderítik magukról, hogy ők mindenben erkölcsi gyengeségben szenvednek.
Amikor elmeséltem nekik az én hitemet a bálványimádattal, a dogmákkal és egyéb haszontalan dolgokkal szemben, akkor meg bennem láttak jeleket és úgy érezték, hogy Isten engem küldött, hogy őket magasabb létre emelje. Persze a lelkesedés hamar alábbhagyott, amikor elmondtam, hogy én nem adok az életükre piros kapszulát, amely egy csapásra Isteni erőre emeli őket, hanem csak az utat tudom megmutatni. Az pedig sok munkát igényel. Erre pedig abban láttak jelet és úgy döntöttek, hogy mégsem kell nekik ez az élet.
Persze mesélhetnék számtalan példát, hogyan keletkezik a jel, de talán a fentebb leírtakból is levonható, hogy az ember mindig jelet lát vágyainak kergetése és félelmeinek kerülgetése közben. A legtöbb ember, aki keres magasabb igazságokat is, de nem ismeri, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy megfeleljen az általa vélt Isteni elvárásoknak, nem tud másra támaszkodni, csak arra, hogy jeleket lásson, és azok mentén változtassa meg az életét.
Valójában az élete változik, de annak minősége nem, hiszen nem értette meg, hogy a jelet ő maga kreálta, így nagy valószínűsége a megváltoztatott életben szintén hamar kettőségbe kerül és elhagyja a korábbnak jelként észlelt életet egy másik jelért. A tudatos ember nem hisz a jelekben, az könnyen felfedezhető, hogy ha valaki egy dologra koncentrál, akkor a tudata képes az összes benyomásból kiemelni azokat, amelyek a koncentráció tárgya. Ha valaki volt Indiában, akkor azt veszi észre, hogy rögtön azután Magyarországon is csak indiai embereket lát. Ez igaz más országgal is. Azonban előtte észre sem vette, hogy vannak az országban indiai emberek, illetve elég sok idővel az utazás után már szintén nem tűnik fel neki ez a tény. A jeleket az ember generálja azzal, hogy egy aspektusra erősen koncentrál. Így van ez egy tudománnyal is. Ha valaki nem keresett magasabb igazságokat, és figyelme egyéb dolgokra koncentrálódott, akkor nem is tudja, hogy mekkora kínálat van ebből hazánkban. Amint valami ráirányította a koncentrációt erre a területre, úton-útfélen felbukkannak ezzel kapcsolatos élmények, benyomások, jelek.
Egy tudatos ember valójában nem hisz a jelekben, hiszen éppen az a feladata, hogy Isten valamennyi aspektusát legyen képes egyforma bánásmóddal kezelni. A mágusok, akik mindenkor és mindenben jelet látnak, ez egyben jelzi gyengeségüket. Az ember akarata nem jelfüggő. Az a tanítás, hogy élj a jelenben, nem tűri el a jelek értelmezését, hiszen az ember minden, abban a pillanatban elé tálalt életeseményre azonnal válaszol, legjobb hite szerint. A jelek keresése a sóvárgás és a kétség együttes jelenlétének egyik fontos ismertető jele.
Isten ígérete nem jelekben, hanem felfogható valóságban tárul az emberek elé. A jeleket kereső embernek a legnagyobb szégyene, ha saját életében mindenben jelet keres, de az ígért időknek, ígért eseményeit és prófétáit nem veszi észre akkor sem, ha majd fellöki az utcán őket. Az ember mindenben jelet lát, de nem veszi észre, hogy az Antikrisztus korszakában él és annak követője lett. Helyesnek tartja a hazug tanítást és hazugnak az igazat. A jelek emberek millióit viszik zsákutcáról zsákutcára, s bár könnyen belátható lenne, hogy a jelek hazudnak, az emberi ego nem képes beismerni a tévedést, mert akkor be kellene ismerni a tévedését. E helyett inkább értelmet keres a zsákutcának és egy jó magyarázattal helyre teszi a tévedést: „Ezt meg kellett élnem”, vagy „Ez nagyon hasznos volt számomra”. Persze, az ostoba ember saját kárán sem tanul.
Ne értsd félre, egykor én is hittem a jelekben, azonban sikerült rájönnöm, hogy mekkora illúziót adnak az embernek. Azért mesélek róla, mert jártam abban a csapdában és ajánlom neked, hogy te ne sétálj bele, vagy időben legyél képes kilépni belőle. A jelek szerepe az ember életében olyan, mint egy focimeccsen az időhúzás. Amíg jeleket követsz, sok mindent kipróbálsz, sok mindenbe bele kezdesz, később kiderül hasztalan, mert az igazabb életre, a helyesebb tudásra nem vezet el. Ezeket csak akkor nyered el, ha felismered az életedben a szenvedés állandóságát: bármit teszel, bármit követsz, nem lettél boldogabb. Akkor képes lehullni az illúzió, azonban vigyázz, össze ne roskadj a teher alatt. Az illúzió leomlásával ott marad a sötétség. Azonban már keresni fogod a valódi világosságot és nem hagyod magadat megtéveszteni.