Kb. 22 éves lehettem, amikor volt egy igen intenzív látomásom. A látomásnak nem tulajdonítottam különösebb szerepet, mivel akkor még igen csak a kételkedők táborát szaporítottam, ráadásul eléggé el voltam foglalva az abban a korban szokásos életfolyamataimmal, mint a párkapcsolat keresés, házasulás, stb.

A látomásban egy barlang előtt álltam. Kicsit félve, de megindultam a belsejébe, egy lépcső vezetett a mélybe. Sötét volt, Egyszer csak egy nagy teremben találtam magam a barlang mélyén, amelynek a közepén egy kriptaszerű beton építmény volt. A teremben, körben mindenhol régi, pókhálós polcok, rajtuk ezernyi régi könyv. Kis habozás után kinyitottam a kripta tetejét, amint belenéztem, láttam, hogy abban is egy lépcső vezet lefelé. A lépcsőlejáratban a sötétség még ijesztőbb volt, mint a barlang lejáratában. Lassan tapogatózva és félve haladtam meredeken lefelé a lépcsőn. Egyszer csak megérkeztem és egy hegy csúcsa alatti kis „teraszon” találtam magam. Azt ne kérdezzétek, hogy kerültem a magaslatra, amikor végig lefelé mentem… ez egy ilyen álom volt. A hegy oldalában a természet által kialakított „teraszon” egy oltárszerű építményen megláttam a frigyládát, amelyről gyermekkoromban hallottam utoljára a hittan órákon. A látomásban akkor letérdeltem az oltár elé, a kezeimet az égre emeltem és csak annyit rebegtem el: „Urám, hát mégis létezel!”.

Ez után a látomás után még több mint 10 évig nem foglalkoztam sem a látomással, sem Istennel. Akkor azonban minden megváltozott. A korábbi igaznak hitt, de utólag nézve mégis hamis életem teljesen szétesett. Elvesztettem az állásomat, hónapokig nélkülöztem. Széthullott a családi életem is, megvetettnek éreztem magam az emberektől. Nem akartam közéjük menni. Végső elkeseredésemben azt kértem Istentől, én a hitetlen, hogy segítsen rajtam és én hirdetni fogom az ő nevét az emberek között.

Ma már pontosan tudom, hogy mit jelentett ez a látomásom. Amikor először lementem a barlangba, az a saját sötétségeimet jelentette. A sok könyv, amely a tudást jelképezi, rádöbbentett arra, hogy én, aki képzettnek és okosnak hittem magam, mennyire illúzióban élek. A kriptában rejlő lépcső azt mutatta, hogy a tudás eredményeként, még mélyebbre kerülök majd, mint előtte voltam. Ez így is történt. Jelentősége van annak is, hogy bár végig lefelé mentem, mégis a hegytetőn kötöttem ki, hiszen aki a lelke legmélyebb bugyraiba képes nézni, annak hamar kivilágosodik.

A frigyláda Isten hűségét jelképezi. Megmutatta nekem, hogy bár ő elvisz oda, ahol a sötétség az úr, de fel is emelhet, ha kedve telik benne. Ma már tudom, hogy hol van a frigyláda és nem keresem tovább, mert bizonyságot leltem a hollétéről. A frigyláda végig bennem volt. Az elejétől a végéig ott volt bennem, csak nem vettem észre. Isten életem minden pillanatában egy velem. Hűséges hozzám, de én nem vettem észre a természetét. Ezt a bekezdést még kevesen értik meg valójában, de aki keresi az értelmét, eljuthat a végső felismerésre.

Mindegy, hogy kereszt, vagy Longinus lándzsája, torinói lepel, frigyláda, vagy egyéb ereklye. Mindegyik jelképez valamit, de a tiéd ezek csak akkor lehetnek, ha felismered, hogy ezek mind benned vannak. Nem kell, hogy bálványok előtt hajlongj, mert a tiszteleted tárgya mindig benned van. Ha megfogadod a szentek tanításait, ők benned lesznek az idők végezetéig, ha csak hajlongasz a szobraik előtt, akkor mindig velük szembe helyezed magad: azt sugallod saját magadnak, hogy te alábbvaló vagy, mint ők. Őket is Isten emelte fel, ha ragaszkodsz az igazsághoz, téged is Isten fog felemelni.