Az aranyközépút Print
Written by Ayurvéda portál   
There are no translations available.

Az aranyközépútAz aranyközépút Buddha egyik nagy felismerése és tanítása, amely szállóigévé lett az emberek között és gyakran emlegetik döntéseik kapcsán. A tanítás helytelen értelmezése sötétséget hoz az emberre, a helyes értelmezése pedig világosságot a követőjének.

Az üzleti életben értelmezett középutak legtöbbje súlyos illúziókat kelt az üzletemberekben és bár úgy látszik, mintha erkölcsileg magasan művelt emberek lennének, a valóságban legtöbben azért választják a középutat, mert ezt tanítják az üzleti tréningeken, illetve mert hasznot remélnek tőle.
Képzeld el, hogy két üzletember beszélget. Az egyik árut kínál a másiknak valamekkora pénzért, a másik azonban ennél kevesebbet akar adni. A végén megegyeznek egy kb. középárban, amelyik kettőjük kezdeti licitje közé esik. Ők azt gondolják, ez a középút, s amíg ebben hiszen, fényt nem láthatnak.
Képzeld el, hogy egy családban gyerektervezés folyik. Az egyik fél három gyermeket akar, a másik egyet. Szerinted az aranyközépút ebben az esetben, ha mindketten beleegyeznének a két gyermek vállalásába? Egy másik eset. Az anyuka mákos metéltet kíván enni, az apuka sertéspörköltet, a gyermek pedig grízt. Mi ebben az esetben a középút? Buddhának helytelen felismerése lett volna?
A középút tanítását sokan összekeverik a kompromisszum elvével, pedig a kettő nem azonos. Balgaság lenne azt hinni, hogy a felsorolt példákban az igaz lemondáson kívül, van olyan megoldás, amelyikben legalább az egyik fél nem marad kettőségben. A kompromisszum egy személyközi konfliktusrendező elv, addig az aranyközépút egy belső döntési mechanizmus. A kompromisszumban mindig marad kettőség az emberben, az arany középutat bejáró emberben nem.
A buddhisták úgy tartják, hogy ennek az elvnek az értelmében az ember tartózkodik a szélsőségektől. Buddha azt tanította, hogy sem a teljes önmegtartoztatás, sem az élvezetek kontroll nélküli hajhászása nem hoz világosságot az emberre, hanem csak a fokozatos lemondás. Ez az állítás igaz, hiszen az aszkézis egy felkészületlen tudatú emberben éppen olyan kettőséget okoz, mint amilyen kettőség az oka a falánkságnak, vagy a túlzott szexuális vágyaknak.
Aki az aranyközépút elvét követi, az érti a kettőség természetét. Ha a hegedű húrja túl feszes, a húr elpattanhat, ha a hegedű húrja laza, nem szól szépen a hangszer. Az élet minden területére igaz ez a kép. Ha túl sokat eszel, nehézkes leszel és fájni fog a hasad, ha túl keveset, éhes maradsz. Ha túlöltözöl meleged lesz, ha alulöltözöl, fázni fogsz. Túl világosban elvakít a fény, túl sötétben nem látod a dolgok igaz természetét. Remélem, érted, miről mesélek neked!
Azonban ez az elv sokkal több információt rejt magában, amelynek követése elvezethet a felszabaduláshoz, a boldogsághoz. Az ember, ha elágazáshoz ér mindig három elv szerint mehet tovább. Az elágazás egyik oldalán vannak a vágyai, a másik oldalán a tagadásai, félelmei, azonban középen mindig ott fénylik a szattva világos útja. Az aranyközépút tehát a szattva erejének követése. Ez az elv nem különbözik a szélsőségektől való tartózkodás elvétől, hiszen az szattva középútjának elvéből származik.
Az aranyközépút nem más, mint a szeretet elve. Értsd meg végre, hogy a szeretet nem csupán a szeretet tárgyához való ragaszkodást, vonzódást jelenti, hanem olyan utat, amely során az ember legnagyobb szabadságot adja azoknak a dolgoknak, lényeknek, akiket csodál. Az aranyközépút, a szeretet elve ilyen módon a szabadság, azaz a felszabadulás elve is. Ha csupán birtokolni akarsz, ha nem vagy többre képes, mint ragaszkodni, akkor az egy szélsőséges tudatállapot, amely messze esik az aranyközépúttól… ezért nem tesz boldoggá, hiszen folyton-folyvást konfliktust, kettőséget okoz. A belsődben félelmet, a személyközi kapcsolataidban haragot, erőszakot, irigységet, és más fájdalmas tudatállapotot.
Azt állítottam, hogy a kompromisszumban mindig marad kettőség az emberben, az arany középutat bejáró emberben pedig nem. Értsd meg, hogy a kompromisszumkötés alapja, hogy az ember ragaszkodik kitűzött céljának eléréséhez, amelyet így ha lassabban is, de folyamatosan közelít a kompromisszumok árán. Az aranyközépúton járó az ember mindig annyit eszik, iszik, amennyire szüksége van, s nem annyit, amennyihez vonzódik. Annyira öltözködik fel, amennyiben kellemes közérzetet biztosít magának, s nem a trendeket követi oktalan. Annyit sportol, amennyitől jól érzi magát, s nem annyit, amennyit egy éremért, vagy egy dicsőségért kell sportolnia.
Azt talán sejted, hogy az aranyközépút mindenkinek mást jelent. Mindenkinek más a mérték, amelyben kettőség nélkül érzi magát, ezért minden ember egyedi. Ezt az egyediséget használja ki az ördög és kényszeríti le a középútról. Azt mondja, hogy jó buli, ha telezabálod magadat, ha a sárgaföldig leiszod magadat. Járj lengeöltözetben télen, nem baj, ha fázol, de trendi és népszerű leszel társaid körében. Húzz fel kényelmetlen cipőt, nem baj, ha szorít, de a hegyes orr a divat. Lényeg minél messzebb légy az aranyközépúttól.
Az aranyközépút az igazság útja is egyben. Aki megérti és követi az aranyközépút elvét igazul él, nem úgy, mint a fentebb felsorolt elveket követő emberek. Sokan keresik a saját útjukat. Ahhoz, hogy megtaláld az igazság útját, előbb keresd meg a saját arany középutadat. Azon az úton megtudhatod most ki is vagy valójában, biztos lehetsz benne, hogy nem az, akinek most tartod magad. Ezután, ha van még erőd, megváltoztathatod a belső út mérföldköveit, hogy azok a felszabadulásba vezessenek és ne a romlásban. Valójában ekkor fogsz a valódi középúton járni, amit a keleti vallások úgy hívnak: Dharma, a biblikus vallások pedig Isteni akaratnak. Ez azonban egy másik cikk témája.