Arkhimédesz bölcsessége Print
Written by Ayurvéda portál   
There are no translations available.

Arkhimédesz bölcsessége„Adjatok egy fix pontot és én kimozdítom a helyéről a Földet!”- mondta egykor a híres tudós, amikor arra utalt, hogy csigasorával mire lenne képes, ha ez a feltétel teljesül. Ő még egészen biztosan nem volt tudatában, hogy mekkora bölcsességet is mondott: a felszabadulás és az örök élet titkát.

A világegyetemben igen kevés a fix pont, amely valamilyen formában ne függne a másiktól. A fraktálelmélet szerint ez az igazság az emberi lélekben is felfedezhető. Hamis próféták ezrei mutatják az utat ahhoz, hogy az ember megismerhesse önmagát, s talán a felületesen vizsgálódó ember talál is valamit, amelyről azt gondolja, hogy az ő, s ezzel az ördög cselszövése sikerrel is zárul.
Ha megkérdezném tőled ki vagy valójában, valószínűleg ehhez hasonló válaszokat adnál nekem: „ vagyok”, „férfi vagyok”, „magyar vagyok”, „anya vagyok”, „mérnök vagyok”, „óvónő vagyok”, stb. Arra a kérdésemre, hogy „mi leszel, ha meghalsz?”, a legtöbb embernek elakad a lélegzete. Ha nem tud erre a kérdésemre válaszolni, mitől várja az ember az örök életet? A nemi hovatartozás, a nemzeti identitás tudat, a foglalkozás és még számos tudat megszűnik a halállal, így azok nem biztos pontok az ember életében. Márpedig azt állítom, hogy aki nem tudja teljes meggyőződéssel, hogy ő kicsoda, az nem önmagában való, annak létezése mindig függ egy másik lény létezésétől.
Figyeld meg az angyalok neveit: Gábriel: Isten igazsága; Hamuel: Isten szeretete; Sorolhatnám őket, de ha érted, amit mondok, akkor te is megláthatod a lényeget, nevükben hordozzák azt az aspektust, amelyben nem függnek egyetlen más lénytől sem. Az az aspektus a biztos pont az életükben. Emberek születnek és halnak meg, de Isten igazsága és szeretete soha meg nem hal, ahogy a bölcsessége, az ereje, a szépsége, a kegyelme, világossága, tüze és még sok-sok létező aspektusa sem.
A legtöbb ember tele van kétellyel, aki ezt tagadja, nyilvánvalóan hazudik, lehet önmagának is. Egész életében önmagát keresi a tetteiben: ezért választ szakmát, ezért keres kapcsolatokat, alapít családot, ezért választ hobbit, stb. Mindenben bizonyságot szeretne látni, hogy mire képes (esetleg mit kell még tanulnia). Az emberek ezt boldogságkeresésnek hívják, de valójában azért nem az, mert a boldogság fogalmát sem helyesen értelmezik. Ehelyett inkább nevezhető érzelmi és fizikai biztonság kutatásának.
Az az ember, aki megtalálja önmagában azt az egyetlen egy aspektust, amellyel teremtetett, fölszabadul a létszomj és vele együtt a szenvedés alól is. A lény önmagába vetett bizonyossága nem csak boldoggá, hanem örökéletűvé is teszi a lényt, az egó helyett a helyes öntudat fénye ragyog fel benne. Arkhimédesz mondását kicsit módosítva: Adjatok magatokban egy biztos pontot, és nem csak a földet mozdíthatjátok ki a helyéről, hanem önmagatokat is.  
Persze könnyű erről beszélni, ahhoz hogy valójában megismerhesd önmagadat (ne csak felületesen), ahhoz szükség van helyes tanításokra, helyes törekvésre is. Ha hamis tanítókban hiszel önmagad megismerése helyett illúziót kapsz, amely lehet pillanatnyilag kielégít, de sem életet nem ad neked, sem valódi megnyugvást, sőt felszabadulást sem. Az önmagad megismerése lehetetlen egy párnapos tanfolyamon, vagy önismereti tréningen, főleg a legtöbb tréner által nyújtott olcsó módszerekkel igen nehéz az előrehaladás. Azt is tudnod kell, hogy egy igazi megismerési folyamatban önmagadról is összedől minden illúzió, amit az egónak igen nehéz elfogadnia. Ebből az is következik, hogy minden megismerés, minden bizonyosságnak a sötétségből kell kibontakoznia. Ha rájössz saját életed illúziójára, előbb eluralkodik rajtad a kétely, hogy még magadat is félreismerted: ki is vagy te valójában. Most nem vagy képes még ezt a kérdést sem feltenni őszintén: vagy, mert igazából nem is érdekel, vagy, mert abban az illúzióban vagy, hogy tudod a választ. Ha az önmegismerés útján végigmész, előbb-utóbb ez a kérdés őszintévé válik, s akkor a válasz sem késlekedik sokáig.
A csavarhúzót csavarhúzásra teremtették. Feladatát akkor végzi el tisztán, ha az ember erre használja. Ha kalapálnak, vagy szurkálnak vele, nem lélek szerint használják, hiszen nem az a lényege. Ugyanígy az ember is akkor jár a lélek útján, ha megtalálja azt az egy igaz aspektust, amelyre teremtetett. Amikor lélek szerint él, nem bizonyságot keres önmagáról, így megszűnik az önzés, a kapni vágyás, képes lemondania saját tetteinek gyümölcséről. Ez az örök élet titka. Akinek ez nem megy, annak számára egyetlen remény a megváltás misztériuma maradt.