Tér és idő Print
Written by Ayurvéda portál   
There are no translations available.

Tér és időA tér és idő problémaköre nem csak a lelki utat keresőket foglalkoztatja, hanem a tudomány képviselőinek fantáziáját is. Hogy mit rejt ez a misztérium, igen nehéz lenne egy cikkben leírni, most inkább arra vállalkoztam, hogy a térnek és időnek néhány olyan aspektusára hívom fel a figyelmet, amely szükséges lehet magasabb lelki összefüggések megértésére.

Képzeld el, hogy nem lenne test a világon. Sem emberi, sem állati, sem növényi, sem dologi test nem létezne. Nem léteznének a bolygók, a csillagok. Meg tudnád-e állapítani - tegyük fel- külső szemmel, hogy mi a tér? A térről alkotott eddigi ismerethalmaz kártyavárként omlana össze, hiszen mindaz, amit a térről eddig leírható volt (van dimenziója: magasság, szélesség, hosszúság) az mind a testhez köthető aspektus. Másik gondolati kísérletben képzeld el, hogy nem lenne változás a világban. Nem lenne helyzetváltoztatás, nem lenne növekedés, nem lenne mozgás, sőt tegyük fel nem lenne tudatváltozás sem. Meg tudnád mondani mi az idő? Mi lenne rá a definíciód? Azt gondolom, hogy az időről alkotott eddigi ismeret is a fentihez hasonlóan omlana össze, mivel ezeket a fogalmakat csak vonatkoztatott rendszerben tudja a legtöbb ember értékelni.

A teret az ember nem képes a térben lévő entitások és objektumok nélkül leírni. Az időt pedig nem képes az ember a térben, vagy a tudatban végbemenő változások nélkül definiálni. Ebből a két mondatból rögtön következik egy felismerés: a tér befogadó jellegű aspektus, az idő pedig kitöltő, teremtő jellegű aspektus, hiszen nélküle nincs folyamat. A világegyetem e két elve kísértetiesen hasonlít az ember két fontos aspektusára, amit a portálon olvashattál: a férfi és a női aspektusokra, illetve a kínai filozófiában a yin és a yang aspektusaira gondolok. Minden Egy, és ami fent az lent is, ez a törvény. A világegyetem sem működik másként, mint az ember ennek a törvénynek az értelmében. Ebből viszont az a következtetés, hogy a tér és az idő anyagi természetű princípiumok (az energiát is anyagi természetűnek tekintem ebben a vonatkozásban). Ez támasztja alá azt a tudományos tényt, hogy a gravitáció képes a tér-idő természetét megváltoztatni (lásd relativitáselmélet). A tér a létezés azon aspektusa, amelyben a teremtés végbemegy, az idő pedig maga a teremtő aspektus. Ha folyamatában vizsgáljuk a teremtést, akkor a világegyetem nem létezne egyik elv nélkül sem. Ezt az elméletet tovább boncolgatva arra a következtetésre is eljuthatunk, hogy a tér és idő egymás komplementerei, így ahogy a folyó sem létezhet meder nélkül, a tér sem létezhet az idő nélkül és ez az állítás fordítva is igaz.
Vizsgáljuk meg a teret és az időt egy másik szempontból. Az emberek mérik az időt, műszerük is van erre, úgy hívják óra. Vajon mit is mérünk vele? A Föld nevű bolygón elfogadott szabály, hogy az évet a Föld napkörüli ciklusához, a napot a Föld saját tengelye körüli forgási ciklusához igazítják, minden időegység ezeknek valamilyen származtatott egysége. Ebből az is következik - megerősítve a korábbi állításaimat-, hogy az idő nem más, mint az ok-oksági viszonyok vonatkoztatási rendszere, amelynek kijelölt vonatkoztatási szabálya a napkörüli és a saját tengely körüli megfordulás. Az ősi földközeli népek még ekként vélekedtek az időről: "mire a nap harmadszor nyugszik", "mire a nap árnyéka legrövidebb lesz", "mire az első hó leesik", stb. Óra nélkül saját maguk találták meg azt a vonatkoztatási rendszert, amelyhez az összes többi ok-okozati rendszerüket viszonyították. A teremtés az első teremtés óta folyamatban van, Isten törvényei által, az azokon keresztül ívelő ok-oksági viszonyok által. Ha az időt elvonatkoztatjuk a teremtő októl és a teremtménytől, akkor mi az idő? Egy célzott erő? Vagy talán maga az igazság, amelynek tudjuk teremtőereje van?
Tudósok vizsgálják a teret, számolják dimenzióit, minden nem fontos tulajdonságát megismerik, de a legfontosabbat nem. Ha egy Isteni igazság nem képes beteljesülni, új dimenziót nyit magának. Ugyanis nem a dimenzió a tér legfontosabb aspektusa, hanem a befogadás. Ha egy új teremtő elv születik, az a polaritás törvénye miatt nem születhet új befogadó elv nélkül, így a tér természete folyamatosan változó. Ha a teret elvonatkoztatjuk az őt kitöltő anyagtól, akkor igen nehéz lenne okosat mondani róla. Mi alkotja a határát, a belsejét és a tér mitől választja el a belsejében lévő dolgokat? A semmitől? Valamitől? De ha van kívüle valami, az nem a térrésze? Hogyan kell elképzelni, mint egy buborék? Ha a tér hasonló a yin-hez, akkor mi a kettő kapcsolata? Lehetséges, hogy a tér nem csak a fizikai világban értelmezhető, hanem a lelkiben is?
 A tér és az idő mindegyike önmagában vég nélküli fogalmak (annak ellenére, hogy az ember által megismerhető és mérhető tér és idő korlátos), azonban minden ami általuk és bennük megnyilvánul, annak már végesnek kell lennie, hiszen a test amely létezik, nem töltheti ki a teljes teret, ellenkező esetben nem lenne rajta kívül más test. Ez az állítás a fizikai világ legnagyobb illúziója, amely miatt az ember nem képes felismerni a létezésének valódi gyökereit. Ha ugyanis félretesszük az érzékszervek nyújtotta káprázatot, akkor megállapíthatjuk, hogy a fizikai testeket kitöltő űr és egyéb anyag (pl.: gázok)  együtt is testet alkotnak: az univerzum testét. Ha pedig a létezést nem csak a szilárd anyagi világra vonatkoztatjuk, akkor ezek a következtetések messzebb is mehetnek.
Ha a fent feltett kérdésekre meg akarsz felelni, akkor a következő módon jutsz el a valóságig: a tér mindig hiányprincípium, ily módon egy sötét rendezőelv. Jelentheti az anyagnak, az energiának, vagy az információnak a hiányát. Ugyanakkor nem pusztán a hiány a legfontosabb jellemzője, hanem az, hogy ez a hiány vonzza a létező aspektusokat. Az idő mindig egy többlet princípium, amely igyekszik betölteni a tér hiányát. Ily módon az idő egy világosság rendezőelv. Jelentheti az anyagnak, energiának és információnak a többletét, megosztását, és alkalmas bármely két aspektusból egy harmadikat létrehozni. Ha ezek az állítások igazak, akkor beláthatók az alábbi állítások is:
  •  A fenti rendezőelvek egy magasabb rendű lény létezésére utalnak, amely az emberéhez hasonló „anatómiával” rendelkezik. Természetesen itt nem a szervi felépítésre gondolok, hanem a működő erőkre és elvekre.
  • A tér és idő egy tudati képződmény, egy illúzió, a valóságban nincs semmi alapja, csak a teremtési folyamatok, illetve az ok-okozati összefüggések mellékterméke. Látszólag azért bír valósággal, mert az ember a testével azonosítja magát
  • Az én teremtő és befogadó folyamataim, illetve az többi teremtmény hasonló folyamatainak összessége adja ki a tér és az idő által létrehozott valóságot (tér és idő= minden teremtmény yin és yang-jának összessége)
  •  Valójában a tér és idő aspektusain keresztül vagyok egy minden más lénnyel, de ha figyelembe veszem, hogy a tér és az idő nem létezik, akkor nincs más lény, csak Egy, amelynek én is része vagyok. Így is eljuthatok a végső felismerésig, hogy „Én és az atya egyek vagyunk”, vagy, hogy „minden Egy”.
  • Ha ezt az ember képes felimerni, megszűnik minden létszomj, minden szenvedés, hiszen az atya mindig gondoskodik az emberről, nem hagy elveszni senkit, aki hisz benne, legfeljebb nem úgy szolgálja az embert, ahogy az egó gondolja.
Az elválasztottság érzete az emberi illúziók közé tartozik. Valójában, ha az ember megismeri a valóságot, akkor ez a káprázat szertefoszlik és feldereng a valóság. Az ember aki szabad akar lenni, annak felül kell emelkednie az ok-oksági viszonyokon és meg kell értenie, hogy a tudat mindennek lehet az oka. Ha ez megtörténik, akkor az ember képes legyőzni a tér és idő korlátait. Ehhez folyamatosan meg kell lazítani az anyaghoz való kötöttségét és figyelmét lelki aspektusokra kell irányítania. Aki pedig az ok-oksági viszonyok, a tér és idő rabja, arra az anyagi hitrendszerek hatnak: horoszkóp, számmisztika, és egyéb hasonló tudományok.
Ahhoz, hogy az Isteni létedet megismerd, el kell tudnod vonatkoztatnod beszűkült tudatod korlátaitól. Ahhoz, hogy megismerd magad valójában, ahhoz le kell tenni a gyávaságodat és el kell kezdened élni. Azok az emberek, akik a napi betevőért rettegek, akik párjukért és gyermekeikért aggódnak, akik szenvedélyek rabságában élnek soha nem ismerhetik meg a valóságot. Vannak közöttetek földre szállt angyalok, akik megakarnak felelni minden elvárásnak, de szívükben túl gyávák, hogy ellentmondjanak az ördögnek. Soha nem lehet ővék a mennyek országa, mert meg van írva: "A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál. "  /Jel.21.8/. Szeretetről és felszabadulásról beszélek nektek, de valójában kardot hoztam közétek. Mert aki érti szavaimat az megmenekül az eretnekség vádja alól és része lehet Isten ígéretében. Nem azokhoz szólok, akik büszkék, és azt gondolják, hogy ők a legfelsőbb lény a világon, hanem azokhoz szólok, aki félnek, de szomjazzák az igazságot, akik a fenyegetés között is megőrzik a becsületet és a békességet szívükben, akik Istenre vágynak, de nem tudják, mit tegyenek, hogy közelebb kerüljenek hozzá. Szabadítsátok fel a tudatotokat, és Isten veletek lesz, mert a felszabadulás az ő törvénye, hisz így szól a parancsolat: " legyetek szentek, mert én az Úr szent vagyok", vagy " ti azért legyetek tökéletes, mint mennyei anyátok".