Az első és utolsó lépés Print
Written by Ayurvéda portál   
There are no translations available.

Az első és utolsó lépésHa elindulsz az Isteni úton az első lépéssel kezdődik minden. Ha ezt az első lépést nem teszed meg, gyakorlatilag soha nem jártál az ő ösvényén, csak a belédnevelt szabályok és hiedelmek útján jársz, amelykről azt gondolod, hogy az isteni út. Az utat mindig az első lépéssel jelölöd ki, s az utolsóval végzed be. Az első lépést pedig nem a lábad teszi meg, hanem az elméd.

Az első lépés, amikor az ember felteszi magának a hét legfontosabb kérdést, amelynek megválaszolása bölcsességre vezet: Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Milyennek látom a világot? Láthatnám-e másnak is, mint most? Mit kell tennem, hogy a világ valósága feltáruljon elöttem? Hogyan tudok járni az uton? Miről fogom megismerni, ha megérkeztem?

Az első lépés a legnehezebb mindközül, mert nem tudod egyedül megtenni, hacsak nem kaptál rá Isteni felhatalmazást, szükséged van segítőre, aki képes figyelmedet ráirányítani a valóságra, aki megtanít arra, hogyan kaphatsz igaz válaszokat a kérdéseidre.

Ki vagy te? Én azt mondom te lélek vagy, s az eszed lehet megérti, mégsem tesz boldoggá a válasz, mert nem érted annak valóságát, így a szíved nem követi az eszed.
Miért vagy itt? Én azt mondom, hogy mert ez volt az akaratod, vagy a vágyad, vagy fellázadtál Isten ellen, aki kegyelemből vetett ide. Ezt a választ sem érted, legfeljebb a racionális feled mondja azt, hogy igaz lehet, de a szíved mélyén nem tudsz azonosulni ezzel, míg a világ fel nem fedi elötted az eseményt, amely ideküldött, és vissza nem emlékezel.
Milyennek láthatod a világot? Olyannak, amilyennek a szenvedélyed (vágyaid, tagadásaid, félelmeid) megengednek, de nem látod a világ mögött álló okot. Olyan, mint aki egy fekete-fehér filmet elfogad valóságnak. Most még ez sem értheted, mert nem vagy képes megszabadulni a szenvedélytől, ami fogvatart és valójában soha nem láttad a valóságot, csak a szenvedélyeid által sugallt illúziót.
Láthatnád-e másnak a világot? Azt mondom, hogy igen, de csak akkor, ha megtanulod a helyes megismerés, megfigyelés tudományát, de aki a tudás illúziójában él, az most is azt hiszi, hogy helyesen tud tanulni.
Mit kell tenned, hogy a valóság feltáruljon eléd? Lemondani, megbocsátani, és bízni az ismeretlenben. Aki azonban azt hiszi, hogy a feledés azonos a megbocsátással, a veszteségbe belenyugvás azonos a lemondással, illetve a bizalom azonos a reménnyel, vagy a vággyal, az soha nem látja meg a valóságot.
Hogyan tudsz járni az úton? Azt mondom, hogy a helyes törekvés, a helyes gondolat, a helyes beszéd, a helyes cselekedet az amely az úton tart, de nem tudod, mi a helyes és mi nem, mert emberi törvényekben látod az erkölcsöt és nem a szívedforrásában.

Miről ismered meg, hogy megérkeztél? Ha a létszomjad alábbhagy, mert feldereng a világosság, hogy nem lehet vágyad és tagadásod, mert te örökké és végnélkül létezel, akkor a lélek megbékél. Nincs több kérdés, ahogy nincs több válasz sem, egyetlen törvény marad, amelyet be kell töltened: Neked is cselekedned kell a létezésért, de már nem magadért teszed, hiszen nincs szükséged semmire, hanem a többi lény felemelkedésért. A jutalmad pedig soha véget nem érő boldogság, a megelégedettség... felgyúl a fény, amelyet olyan sokszor emlegettél: a szeretet.

Minden lény istentől való és az út végén hozzá is tér vissza, minden út a felszabaduláshoz vezet, mégha néha völgybe is vezet az út. Az utolsó lépés, amely a jutalom elérséhez vezet, ha az ember képes lemondani arról, ami számára a legkedvesebb, amelyet egész életében védett, mint legdrágább kincsét, az életét. Csak az életét feláldozni képes ember nyerheti el jutalmat, mert ő bizonyítja igazából az Istenben vetett hitét. Ezalól egyetlen ember kap felmentés a világ kezdete óta, aki hisz a megváltásban.