Párválasztás Indiában Nyomtat
Írta: Horváth-Kovács Diána   

Indiai eskűvőAz indiai házasodási tradíciók igazán megosztják a közvéleményt. Mi, európai emberek a keresztény kultúrkörben nem tudunk feltétlenül azonosulni a szülők által megrendezett házasság gondolatával. Indiában mégis évezredek óta működik a házasodásnak eme rendszere. Megszokásból, elfojtásokból táplálkozva, esetleg a szülők döntésében mélyen bízva? Erre kerestem a válaszokat. 

Az elrendezett házasságokat mindig a szülők, vagy egy nagy tiszteletnek örvendő családtag viszi véghez. A szülők gyermeküknek olyan párt keresnek, aki megfelel az alábbi követelményeknek:
 
  • A személyes adottságok és értékrendek illeszkednek a házasulandó fiatalok között
  • Az életkor és testmagasság is befolyásoló tényező. A menyasszony mindig legyen fiatalabb és alacsonyabb, mint leendő férje.
  • Fontos a fizikai megjelenés, a külső pozitív benyomások
  • Az azonos valláshoz tartozás követelménye (hindu hindu vallásúval, muzulmán muzulmánnal házasodik stb.)
  • A menyasszony és a vőlegény is származzon egy kasztból. Bár a kasztrendszert hivatalosan eltörölték Indiában, az a mai napig aktívan él a társadalomban.
  • A családok anyanyelve, melyből a házasulandó felek származnak, legyenek azonosak!
  • Az egyes táplálkozási szokások, pl. vegetáriánus étkezés, vegyes táplálkozás, dohányzás stb. nem jelentenek akadályt, de csakis akkor nem, ha azt a felek egyöntetűen elfogadják.
  • A befejezett tanulmányokat illetően a férj és a feleség legyen hasonlóan képzett, de mindenesetre a férj legyen tanultabb.
  • Az anyagi háttér Indiában is nagyon fontos. Ezek a kritériumok a férjet illetik, az ő anyagi hátterének leendő felesége által elfogadottnak kell lennie.
  • Legtöbbször a családok részletes elemzést készítenek az ifjú férj- és feleségjelölt életútjáról, illetve meggyőződnek arról is, hogy kettejük viszonya mennyire elsz gyümölcsöző a jövőben.
 A szülők általi párválasztás azonban nem annyira mostoha, hogy a szülők ne legyenek kíváncsiak gyermekeik ízlésére, vágyaira. A gyerekeket kikérdezik, hogy milyen férjet- vagy feleséget remélnek és a megbeszélt elveknek megfelelően keresnek párt számukra.  Indiában divat manapság internetes párkereső fórumokon regisztrálni és ott párra lelni. Ez is olyan fajtája a párkeresésnek, mely nem feltétlenül a szerelmi házasságoknak kedvez, hanem egy ideális partner megtalálását tűzi ki céljául megfelelve a fentebb említett kritériumoknak.
 
Egy alapvetően fontos erkölcsi érték az, hogy a leendő házastársak megőrizzék testi tisztaságukat, és a házasságban éljék meg először a férfi- közötti testiséget. Ezt alapvetően szigorúan meg is követelik, más kérdés, hogy a fiatalok Indiában is élelmesek és megtalálják a kibúvókat.
 
Amikor 2006-ban fél évig az indiai emberek között éltem, az előre és szülők által megszervezett házasságokba is jobban beleláttam. Lakótársaim, akik lányok voltak, több szempontból is megvilágították számomra ezt a problémakört. Én az olyan házasságokat, melyek nem szerelmi indíttatásból köttettek, alapvetően hárítottam. Viszont lakótársaim megerősítettek abban, hogy az ilyen házasságok egyáltalán nem elviselhetetlenek és örömnélküliek. Sőt! A gyerekek annyira megbíznak a szüleikben, hogy ezt a feladatot szívesen rájuk bízzák. Hiszen a szülő rendelkezik olyan élettapasztalattal, bölcs meglátásokkal és ismeri eléggé ahhoz gyermekét, hogy számára megtalálja a minden szempontból legideálisabb házastárs jelöltet. A szülők bölcs döntésének megfelelően a fiatal párok közös jövője is biztosítottnak látszik, már ami kettejük boldogságát illeti. Sajnos azonban a szülők néhány esetben megfeledkezve arról, hogy az anyagi háttér mellett a két fél személyisége is illeszkedjen, előfordul, hogy hibás döntést hoznak, melynek vége szenvedés és legvégső esetben válás.
 
Egyik lakótársam esetét kellett ahhoz végignéznem, hogy megértsem, a szülő döntése mindenkor szent. Ebben az esetben ugyanis a lány és a fiú évek óta egy párt alkottak, majd a fiú, szülei döntésének megfelelően, egy másik lányt választott házastársának. Őrületes viszontagságok, háborúk követték ezt a döntést az egykori szerelmesek között, de nem volt mit tenni: a szülő szava szent és a fiú nem akarta megsérteni őket. Egykori lakótársaimat kérdezve felsejlik az indiai házasodási szokások háttere. Őket kérdeztem saját kultúrájuk házassági elveiről.
 
Prema véleménye: „A házasságok 80%-ban a gyerek elfogadja szüleinek a döntését, de a maradék rész inkább szíve választottjával köt házasságot. Bármelyik is történjen meg, a szülők által el- vagy nem elfogadott szerelmi házasság, a frigy akkor is megköttetik, még akkor is, ha a párnak ehhez meg kell szöknie. A megrendezett házasságok abból a szempontból szerencsések, hogy bármi is történik a felek között, a szülők erkölcsi támogatást nyújtanak gyerekeiknek. Rosszabb esetben a szerelmi házasságok csődbe mennek, válással végződnek és a fiatalok megbánják, hogy miért nem hallgattak szüleikre”
 
Preity véleménye: „Indiában az is megtörténik, hogy a szülők nem szólnak bele gyermekeik választásába. Azonban sokszor ezek a házasságok öngyilkosságokba torkollnak, amikor a felekről kiderül, hogy nem illenek egymáshoz. A szerelmi, illetve a megrendezett házasságok között nincs különbség véleményem szerint, nem lehet eldönteni melyik jobb vagy rosszabb.”
 
Amrita véleménye: „A szülő döntése a gyerekkel szemben mindig erősebb, de néhány esetben a szülő is megérti gyermeke érzelmeit. Előfordul, hogy azok a fiatalok, akik már saját egzisztenciával rendelkeznek, sikeresen győzik meg szüleiket szívük választásáról. Más esetekben azonban a szülők bizonyulnak erősebbnek kasztbeli- és vallási hovatartozást figyelembe véve a felek között. Azt gondolom, hogy országom, India házassági szokásai még mindig elég konzervatívak és sajnálatosan a férjelöltek családjai még mindig nagyon erős követelményeket támasztanak.”
 
A legtöbb indiai ember elmondása szerint a tudatos párválasztásban nincsen semmi kivetnivaló, mert a felek egy idő után szerelembe esnek. Láttam ilyen párt is, akiket szintén a családjaik házasítottak össze és igen rövid idő alatt nagy szerelemre lobbantak egymás iránt. Ha megértjük, hogy a házasság célja az, hogy a benne lévő felek, férj és feleség, egy közös úton haladjon együtt, akkor rájövünk, hogy a közös útnak nem feltétele az egymás iránt érzett vonzódás, vágy, szerelem, sokkal inkább egymás kölcsönös szolgálata és segítése a felszabadulás felé. A felszabadulás a védák szerint megfogalmazott életcélok egyike, végső állapota, melyet azonos életcélok és erkölcsi normák között együttesen elérni a legkönnyebb. Az, hogy kinek elfogadható a házasság ezen formája, vagy ki ragaszkodik mégis a szerelmi kapcsolatokhoz, döntse el mindenki saját maga.