A szent város, Benares Nyomtat
Írta: Horváth-Kovács Diána   

A szent város, BenaresBenares Uttar Pradesh tartományban fekszik India északi részén. A város szanszkrit neve Varanasi, amely a Gangesz és a Varuna folyók között fekszik. A hindu mitológia szerint 5000 évvel ezelőtt Shiva istenség alapította a várost, így téve azt az ország legszentebb zarándokhelyévé. A történészek szerint a város több mint 3000 éves, már a Krisztus előtti időkben is létezett. Varanasi vagy Benares, India 7 legszentebb helyének egyike. Az indiai ősi szent iratok, a védák is megemlékeznek a városról.

 A város nem csak a hinduk szent helye, de éppúgy a buddhista és a jainista vallásúak is hasonlóan gondolkodnak Benaresről. „Öreg város”-nak is nevezik, legrégibb, folyóhoz közeli negyedei a folyóparton fekvő ghat-akról nevezetesek. Varanasiban közel 100 gát található. A gátaknál rituális halottégetések és fürdőzések zajlanak. Itt nem ritka, hogy ember és állat együtt mártózik meg a Gangesz szent vizében. Úgy tartják ugyanis, hogy aki alámerül a folyó vizében, az megszabadul bűneitől.

Mindenkinek, aki hithű hindunak tartja magát, életében egyszer legalább el kell zarándokolnia a Gangesz partjára. A folyópartra szűk, labirintusszerű sikátorok vezetnek le, ahol nem ritkán találkozhat a tudatlan turista halottas menetekkel. Az európai ember számára a halál nem természetes állapot, nagy fájdalomként éljük meg, ezért furcsán hathat a folyóparton üldögélő idősek látványa, akik mind halálukra várva zarándokoltak el a hindu szent városba. Hitük szerint, aki Benaresben hagyja el a földi világot, az kiszabadul a folyamatos születések és halálozások körforgásából, azaz eléri a Nirvana állapotát, halála után pedig a Mennyországba jut. Addig pedig, amíg el nem érkezik a már várt halál pillanata, az idősek pénzt koldulnak arra a famennyiségre, mely szükséges földi maradványaik elégetéséhez a halottégető gátakon.

Benares

Attól függően, hogy ki melyik kasztba tartozik, a halottak temetése is különbözik. Az érinthetetleneket (kaszton kívülieket) a folyóhoz legközelebb égetik el. Ahogy haladunk feljebb a kasztrendszerben, az égetések helyszíne is távolodik a folyóparttól. A gazdag halottat nagy mennyiségű fa felhasználásával égetik el, akinek kevés pénze volt, azokat elektromos égetőkben hamvasztják el. Piros lepellel takarják le a fiatal, halott lányokat, fehér lepellel a férfiakat és aranyszínű lepellel az idősebb nőket. Vannak olyanok, akiket nem égetnek el, hanem köveket erősítve rájuk a folyóba dobják őket. Ők a terhes asszonyok, a kisgyerekek, a vallási emberek, a leprások és a kígyómarás áldozatai. Nem egyszer lehet látni a vízben felbukkanó, oszló holttesteket, mindez nem zavarja a folyóban fürdőző embereket.
 
Varanasi amellett, hogy vallási központ, a selyemgyártás központja is. Az utazási irodák előszeretettel vezetnek látogatásokat Benaresbe. Ha képesek vagyunk megbotránkozás nélkül elfogadni Benares halotti rituáléját, mindenképpen fedezzük fel a legősibb indiai várost, Varanasit.

A szent város, Benares