A hit hallomásból van és olyan embertől származik, aki maga is hisz abban, amit tanít. A hit emberről-emberre száll, és az első ember, aki hitt, hitét Istentől kapta, az ő kinyilatkoztatásából. Sötét kort élünk, sokan tanítanak, akiknek nincs hite, így vakok vezetik a világtalanok millióit. Csoda-e, ha nincs hite az emberiségnek? Csoda-e, ha a félrevezetettek is azt gondolják, hogy nekik teljes hitük van?

Minden nap eldöntheted, hogy hazudsz-e másoknak és önmagadnak, s a végén úgy belekeveredsz az illúzióba, hogy még te sem tudod, ki vagy valójában, vagy egyszer, ha fájdalmasan is-, de megvallod hazugságaid és felszabadulsz.

Gondolkodj! Mi helyesebb? Ha életedet mentve, szembeszállsz az igazsággal, így bűnbe esve jussod a lassú, de biztos halál, vagy életedet feláldozva az igazságért, s az igazság, amelyet védelmeztél, feltámaszt téged romolhatatlanságba, akkor is, ha az ördög elpusztítja testedet.

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.