Minél többet gondolkodsz, annál messzebb kerülsz az igazságtól. A gondolkodásra szükség van, amíg rá nem jössz, hogy nincs szükség rá. Az igazság átélése fontosabb.

Minden nap eldöntheted, hogy ragaszkodsz-e annyira a szabadsághoz, hogy éppen annak rabja leszel, vagy részt veszel az életben, és azt megéled szabadon.

Vigyázz! Ha te, aki hit nélkül élsz, olyan "igazságot" tanítasz nekem, amelyben magad sem hiszel, pusztán megszokásból, vágyból és félelemből cselekszed azt, azt gondolom rólad féleszű vagy, és arra sem méltatlak, hogy szóbaálljak veled. Ha olyan "igazságot" követsz és tanítasz nekem, amely a megtévesztésből van, téged sem tesz boldoggá, azt gondolom rólad tudatlan vagy, de méltó a megigazításra. Ha azonban az igazság, amelyben hiszel boldoggá tesz téged és ezt megfigyelem rajtad, követni foglak, bármerre is menj. Az erkölcs nem más, mint a hited és a cselekedeteid összhangja. Csak akkor nem ad megbotránkozást a többi embernek, ha őszintén követed azt, amiben hiszel.

"Én nem járok templomba, de lehet jobban hiszek, mint aki jár..." - Nem hiszel, Istenben hinni azt jelenti, hogy követni az ő útját és keresni őt mindenben. Nem az a hitlenséged, hogy nem jársz templomba, ha nem az, hogy nincs teljes meggyőzödésed, hogy az helyes. A "lehet" szócska mindent elárul a hitedről!