A hit többet ér a tudásnál, mert amíg a tudás a már megteremtett dolgok ismerete, addig a hit teremti az új dolgokat. A felszabadult embernek azonban elég három dologban hinni: 1. Istenben, 2. Önmagában, 3. Abban, hogy Isten akarata feléje bármelyik másik emberen keresztül megnyilvánul.

Eldöntheted, hogy a halálba menekülsz-e a szenvedésed miatt, s akkor a pokolban a jelenleginél sokkal nagyobb szenvedés vár rád, vagy végre felelősséget vállalsz életedért, és ha lassan is, de kibogozod a szenvedésed benned rejlő okát.

Óvakodj attól, hogy hosszú távon beteljesíthetetlen vágyaid legyenek, vagy hosszútávon félelemben élj. A vágy és a félelem, a vonzódás és a taszítás az anyagi világ aspektusa. Aki pedig az anyagi világ teremtményeihez ragaszkodik, a lelki világot (Isten országát) gyűlöli. Senki nem szolgálhat két úrat, hogy mindkettőhöz hűséges legyen. Felszabadulást sem lát az, aki a vágyait és a félelmeit követi.

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.