A felszabadulás útján előbb, vagy utóbb el kell döntened, hogy a történelmet akarod-e megismerni, vagy a lélek titkait.

Minden nap eldöntheted, hogy ma lelkeddel nem törődve lekötöd magad a pénzkeresésnek, a szexualitásnak, vagy a gyermeknevelésnek és legfeljebb jó kifogásod lesz arra, hogy miért nem válaszoltál a Király mennyegzői elhívására. Vagy a királynak keresel pénz, a Királynak szaporodsz és a Királynak neveled gyermekeidet, hogy a mennyegzőn a Királynak személyesen mutathasd be, amit neki, az ő dicsőségére alkottál.

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy ártani, csak a tetteiddel tudsz egy másik embernek. A csont összeforr, a seb begyógyul, a szó feledésbe merül, azonban a benned lévő ítélet, amelyet nem bocsátottál meg, mindkettőtök lelkét mérgezi. Más ember ártását kivédeni, csak helyes hittel lehetséges. Ha nincs helyes hited, akkor legalább legyél méltó a megbocsátásra!

"Én magamat adom" - egészen biztos lehetsz benne, hogy hazudsz! Azt sem tudod, ki az az "Én", hogy adhatnád addig magadat! Amikor pedig meg tudod, hogy ki vagy, nem lesz fontos az, hogy magadat adod, mert nem leszel képes mást adni!