Vágyaiddal csak azt erősíted magadban, hogy fogyatékos vagy a boldogságban, a félelmeiddel pedig azt, hogy gyáva vagy visszaszerezni a boldogságod! Nem is kell ennél nagyobb illúzió az önvaló útján.

Minden nap eldöntheted, hogy aggódással tekintesz-e a jövőre, s ezzel lassan, de biztosan megteremted azt, amitől félsz, vagy reménnyel és bizakodással várod azt, amire szükséged van.

Ne vesd malacok elé az igazgyöngyöket. Vitatkozhatsz, ha nem értesz velem egyet, abból legfeljebb mindketten tanulunk. Odébbállhatsz ha nincs módod vitatkozni. Azonban soha ne tagadd azt, amit mondok, mielött meg nem értenéd annak tartalmát, hisz, ha igazat beszélek, nyomorultabb vagy minden embernél, mert szembeszálltál Isten igéjével. Ez akkor is így van, ha előtte megloptalak, vagy korábban hazudtam neked.

"Én magamat adom" - egészen biztos lehetsz benne, hogy hazudsz! Azt sem tudod, ki az az "Én", hogy adhatnád addig magadat! Amikor pedig meg tudod, hogy ki vagy, nem lesz fontos az, hogy magadat adod, mert nem leszel képes mást adni!