Ha igaz szívvel megbánod bűneidet, és meggyűlölöd magadban, ami bűnre vitt, meggyógyítalak és kiengesztelem lelkedet. Ha akkor is hazudsz nekem, amikor gyónsz, megégetem lelkedet és a pokol mélyére vetlek, hogy ott szolgáld a harag urát.

Minden nap eldöntheted, hogy abban hiszel-e –akár rokonaid és barátaid tanácsára is-, hogy gonosz cselekedeted helyes volt, vagy abban, hogy jobb, ha belátod annak helytelenségét, megbánod és nem követed újra el.

Vigyázz, hogy ne hasonlítsd össze a tetteimet a tieiddel. Lehet megsértelek, megloplak, az életedre is török, én még sem vagyok bűnben, ha ez volt az Isteni küldetésem. Te pedig nem sértegetsz meg engem, nem lopsz tőlem, és az életemre sem törsz, mégis a pokolra kerülsz a hazugságaidért, amiért nem merted kifejezni a fájdalmadat, és mert nem hittél bennem, hogy az érted van. Nem a tettek határozzák meg a bűn lényegét, hanem a szív gonoszsága. Vagy nem tudod, hogy az Úr Krishna is embert ölt, hogy beteljesítse feladatát, és az apostolok is adtak emberi lelkeket az ördög kezére? A szemeddel és a füleddel nem figyelheted meg az igazságot és nem értheted meg a bűnt!

"Nem bocsátok meg neked, mert..." - Ostoba ember, a haragod nem a másik embernek árt, hanem neked. Nem a másik emberért kell megbocsátanod, hanem magadért, hogy kettőség nélkül, boldogan élj ezen a Földön.