Vágyaiddal csak azt erősíted magadban, hogy fogyatékos vagy a boldogságban, a félelmeiddel pedig azt, hogy gyáva vagy visszaszerezni a boldogságod! Nem is kell ennél nagyobb illúzió az önvaló útján.

Mindennap eldöntheted, hogy saját fájdalmaid csillapításáért magad képére alakítod-e a világot, vagy önmagadat alakítod, úgy, hogy ne fájjon az élet.

Ha a szeretet nevében jönnek eléd mindenféle Isteni képességgel és felvilágosult nézetekkel, és elvonják figyelmedet az eredeti igazságról, akkor megtévesztett lettél. A láthatatlan kettőség, amelyet eltakar a látszólagos fényesség megöli és pokolra küldi a lelkedet. Aki Isten akaratát és törvényét néhány jóérzésért, igaznak tűnő tanításért hazuggá teszi, az nem csak az igazságot, de a szeretetet is megsérti. Óvakodjatok tehát azoktól, akik a tudatodat formálják, de "elfelejtenek" emlékeztetni a kötelességedről.

"Úgy szeretlek, hogy az már fáj" - Tévedsz, a szeretet érzelme az öröm! A fájdalom a vonzáshoz és a félelemhez tartozik, a vonzáshoz is csak akkor, ha a vonzás akadályoztatva van. Ha tényleg fáj, akkor vizsgáld felül a lelkedet, amíg nem késő...