A hit többet ér a tudásnál, mert amíg a tudás a már megteremtett dolgok ismerete, addig a hit teremti az új dolgokat. A felszabadult embernek azonban elég három dologban hinni: 1. Istenben, 2. Önmagában, 3. Abban, hogy Isten akarata feléje bármelyik másik emberen keresztül megnyilvánul.

Minden esetben, amikor a másikban hibát látsz, eldöntheted, hogy a szemébe kiáltod-e a te igazságod a világról, s ezáltal még nagyobb kettőségbe taszítod őt, vagy felteszel neki egy kérdést, amellyel egyrészt megismerheted, hogy ő miként látja a világot, másrészt lehet a te világnézeted is alakul általa.

Vigyázz! Ha te, aki hit nélkül élsz, olyan "igazságot" tanítasz nekem, amelyben magad sem hiszel, pusztán megszokásból, vágyból és félelemből cselekszed azt, azt gondolom rólad féleszű vagy, és arra sem méltatlak, hogy szóbaálljak veled. Ha olyan "igazságot" követsz és tanítasz nekem, amely a megtévesztésből van, téged sem tesz boldoggá, azt gondolom rólad tudatlan vagy, de méltó a megigazításra. Ha azonban az igazság, amelyben hiszel boldoggá tesz téged és ezt megfigyelem rajtad, követni foglak, bármerre is menj. Az erkölcs nem más, mint a hited és a cselekedeteid összhangja. Csak akkor nem ad megbotránkozást a többi embernek, ha őszintén követed azt, amiben hiszel.

"Szeretlek, de..." - A szeretetben nincs "de", mert alaptermészete a feltételnélküliség. Ugyanakkor csak akkor mondható el, hogy nem szeretsz valakit, vagy valamit, ha ártsz neki, akadályozod ő a saját szabadságában. A szeretetben nem kell egyetértened a másikkal!