Ha arra születtél, hogy önmagadat ünnepeld, s emlékezz mulandó dolgokra, a halál fia vagy. Ha pedig Istent ünnepled és az Ő örökérvényű bölcsességeire emlékezel, élni fogsz, s örömed nagyobb lesz azoknál, akik önmagukat ünneplik.

Minden esetben, amikor a másikban hibát látsz, eldöntheted, hogy a szemébe kiáltod-e a te igazságod a világról, s ezáltal még nagyobb kettőségbe taszítod őt, vagy felteszel neki egy kérdést, amellyel egyrészt megismerheted, hogy ő miként látja a világot, másrészt lehet a te világnézeted is alakul általa.

Óvakodj, hogy a világot a vágyaidon és a félelmeiden keresztül szemléld, mert megtéveszt. Ha a vágyaid és a félelmeid szemüvegén keresztül pillantasz rá a tanításra, bizonyára nem érted meg azt, s számodra bölcsesség helyett legfeljebb egy érdekes írás marad. Azonban, ha elmélyülsz benne, ha meg akarod látni benne az igazságot, gazdaggá tesz és felszabadít. Ne higgy a képmutatóknak, egyetlen szentkönyv sem ellentmondásos, csak azok számára, akiknek nincs teljes tudása.

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.