Aki nem ismeri Istent, az korlátokat tanít neked, ezáltal válik az ördög szolgájává. Aki ismeri az Istent, azt is meg tudja mondani, hogyan szabadulj fel korlátaid alól. A szabadság azonban nem a "nem cselekvésben" van. 

Eldöntheted, hogy a halálba menekülsz-e a szenvedésed miatt, s akkor a pokolban a jelenleginél sokkal nagyobb szenvedés vár rád, vagy végre felelősséget vállalsz életedért, és ha lassan is, de kibogozod a szenvedésed benned rejlő okát.

Gondolkodj! Mi helyesebb? Ha életedet mentve, szembeszállsz az igazsággal, így bűnbe esve jussod a lassú, de biztos halál, vagy életedet feláldozva az igazságért, s az igazság, amelyet védelmeztél, feltámaszt téged romolhatatlanságba, akkor is, ha az ördög elpusztítja testedet.

"Én ismerlek téged..." - aki magát nem ismeri, a másik embert sem ismerheti. Ilyenkor ez a mondás feltételezés és extrapoláció a korábbi tapasztalt viselkedésekből. Valójában egy lényt sem ismerhetsz meg teljesen, csak azokat a törvényszerűségeket, amelyek által változik, vagy éppen képtelen a változásra.