A félelmed a múltban gyökeredzik, a vágyad pedig a jövődet köti meg, s e két erő elpazarolja minden erődet, hevíti az egód tűzes tengerét. Ha a jelenben élnél, lehet vágyak és félelmek nélkül, de boldog lennél. A jelen pedig csak mások önzetlen és spontán szolgálatában van. Ez teremt egységet közted és Isten között.

Minden nap eldöntheted, hogy gonosz tanácsadódra, a félelemre hallgatsz-e, aki eddig soha semmiben nem segített, vagy igaz prófétákra, akik már legyőzték őt, és hitre és bizalomra tanítanak.

Óvakodj attól, hogy hosszú távon beteljesíthetetlen vágyaid legyenek, vagy hosszútávon félelemben élj. A vágy és a félelem, a vonzódás és a taszítás az anyagi világ aspektusa. Aki pedig az anyagi világ teremtményeihez ragaszkodik, a lelki világot (Isten országát) gyűlöli. Senki nem szolgálhat két úrat, hogy mindkettőhöz hűséges legyen. Felszabadulást sem lát az, aki a vágyait és a félelmeit követi.

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.