A félelmed a múltban gyökeredzik, a vágyad pedig a jövődet köti meg, s e két erő elpazarolja minden erődet, hevíti az egód tűzes tengerét. Ha a jelenben élnél, lehet vágyak és félelmek nélkül, de boldog lennél. A jelen pedig csak mások önzetlen és spontán szolgálatában van. Ez teremt egységet közted és Isten között.

Minden nap eldöntheted, hogy hazudsz-e másoknak és önmagadnak, s a végén úgy belekeveredsz az illúzióba, hogy még te sem tudod, ki vagy valójában, vagy egyszer, ha fájdalmasan is-, de megvallod hazugságaid és felszabadulsz.

Vigyázz! Ha te, aki hit nélkül élsz, olyan "igazságot" tanítasz nekem, amelyben magad sem hiszel, pusztán megszokásból, vágyból és félelemből cselekszed azt, azt gondolom rólad féleszű vagy, és arra sem méltatlak, hogy szóbaálljak veled. Ha olyan "igazságot" követsz és tanítasz nekem, amely a megtévesztésből van, téged sem tesz boldoggá, azt gondolom rólad tudatlan vagy, de méltó a megigazításra. Ha azonban az igazság, amelyben hiszel boldoggá tesz téged és ezt megfigyelem rajtad, követni foglak, bármerre is menj. Az erkölcs nem más, mint a hited és a cselekedeteid összhangja. Csak akkor nem ad megbotránkozást a többi embernek, ha őszintén követed azt, amiben hiszel.

"Mindig a jó emberek halnak meg..." - Ez nem igaz! A bűn zsoldja a halál, illetve a megbocsátásra való képtelen embernek a része a korai elmenetel. Az igaz ember testét legfeljebb a gonosz pusztíthatja el erőszakkal, fegyverrel és karddal. A bűn nem mindig szemmel látható, vagy füllel halható. Ha jó embernek tartottad, nem ismerted sem őt, sem az Istent. Isten elött nincs jó ember, legfeljebb törekvő.