Ha két ökör egy szerkeret két irányba húz, akkor a két ökör nagyon elfárad, s a szekér sem ér célba egyhamar. Ez a kettőség természete! A benned lévő kettőség is a hiábavalóságnak építi az oltárat.

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy ártani, csak a tetteiddel tudsz egy másik embernek. A csont összeforr, a seb begyógyul, a szó feledésbe merül, azonban a benned lévő ítélet, amelyet nem bocsátottál meg, mindkettőtök lelkét mérgezi. Más ember ártását kivédeni, csak helyes hittel lehetséges. Ha nincs helyes hited, akkor legalább legyél méltó a megbocsátásra!

"Én ismerlek téged..." - aki magát nem ismeri, a másik embert sem ismerheti. Ilyenkor ez a mondás feltételezés és extrapoláció a korábbi tapasztalt viselkedésekből. Valójában egy lényt sem ismerhetsz meg teljesen, csak azokat a törvényszerűségeket, amelyek által változik, vagy éppen képtelen a változásra.