Minél többet gondolkodsz, annál messzebb kerülsz az igazságtól. A gondolkodásra szükség van, amíg rá nem jössz, hogy nincs szükség rá. Az igazság átélése fontosabb.

Minden konfliktusban eldöntheted, hogy másnak ártasz-e indulatodban, vagy az indulat elfojtásával magadnak, esetleg a megbocsátás és kiengesztelődés által senkinek.

Óvakodj, hogy a múltaddal, vagy a jövőddel dicsekedj. Nem fontos, hogy ki voltál előző életedben, és nem fontos ki akarsz lenni a jövőben. Számomra most az a fontos, hogy ki vagy te MOST! Ha azt mondod nekem, hogy előző életedben szent voltál, aki embereken segített, de most nem látok benned mást, mint egy önző, gonosz embert, akkor azt is megbüntetem, aki elhitette veled, hogy szent voltál. Ha pedig legbelül fénnyességet érzel, de a tetteidben nem tükröződik a fény, gyáva és hazug vagy, a fény csak illúzió.

"Én ismerlek téged..." - aki magát nem ismeri, a másik embert sem ismerheti. Ilyenkor ez a mondás feltételezés és extrapoláció a korábbi tapasztalt viselkedésekből. Valójában egy lényt sem ismerhetsz meg teljesen, csak azokat a törvényszerűségeket, amelyek által változik, vagy éppen képtelen a változásra.