Ha nincs Ismereted Istenről és anyád azt mondja tégy így, vagy úgy fiam, akkor ne késlekedj megtenni azt, akkor is igaz maradsz, ha tévedsz. Ha van ismereted Istenről és tudod, hogy anyád bűbre csábít, kérdezd meg tőle, hogy ki van elébb: az Isten, vagy a szülő? Azután cselekedj aszerint, hogy Istenben megmaradj és ő is megmaradjon benned.

Minden esetben, amikor a másikban hibát látsz, eldöntheted, hogy a szemébe kiáltod-e a te igazságod a világról, s ezáltal még nagyobb kettőségbe taszítod őt, vagy felteszel neki egy kérdést, amellyel egyrészt megismerheted, hogy ő miként látja a világot, másrészt lehet a te világnézeted is alakul általa.

Óvakodj a békétlenségtől. Ha a közzösségedben, ahol élsz nincs béke, illetve ez a te lelki békédet is megbontja, hiába mondod azt, hogy szeretlek, nyilvánvalóan hazudsz. A béke forrás ugyanis a szeretet maga, nincs béke ott, ahol a vágy és a félelem előrébb való az igazságnál.

"Nem loptam, nem csaltam, nem öltem embert, nekem nincs bűnöm!" - De van, hiszen most is hazudsz, az ember bűne a kettőségben lakozik, bármi is annak az oka. Minden ember bűnös, aki az anyagi léthez ragaszkodik, mert az anyagi lét nem a saját természete, hanem a nem tudásának az eredménye. A bűn azonban már az igaz törekvéssel is megszűnik.