Az egyetlen dolog a világon, amit nem kell és nem is tudsz bizonyítani, az a szeretet. Ezért csak olyan emberek emlegetik sokszor, akik önmagukban hiányt szenvednek belőle. A felvilágosult ember nem dicsekszik vele, és nem kéri számon, hanem cselekszi azt, minden áron.

Minden esetben, amikor a másikban hibát látsz, eldöntheted, hogy a szemébe kiáltod-e a te igazságod a világról, s ezáltal még nagyobb kettőségbe taszítod őt, vagy felteszel neki egy kérdést, amellyel egyrészt megismerheted, hogy ő miként látja a világot, másrészt lehet a te világnézeted is alakul általa.

Óvakodj az írástudók gyümölcsétől. Azt hiszik, hogy bölcsek, pedig nincs rajtuk kívül nyomorultabb ember a földön. Jól teszed, ha elkerülöd őket. Az ige azért van, hogy kételyt oszlasson el benned, hogy megismerd az életet, az írástudó pedig hamis értelmével kételybe sodor, s ezáltal megfoszt a teljességtől.

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.