Ha az ok-okozati összefüggések kutatását nézzük, a tudomány is csak egy vallás. Nem ismeri és nem bizonyíthatja az okot, hanem csak annak következményeit, ugyanakkor azt gondolja, hogy néhány valószínűségi változóval föléemelkedhet a többi vallásnak.

Minden nap eldöntheted, hogy az egész világnak meg akarsz-e felelni, s eközben inkább vállalod, hogy elveszted önmagadat, vagy csak a belső boldogság elhívásnak akarsz megfelelni, így a fél világ gyűlölni fog, de élni fogsz.

Vigyázz, hogy ne hasonlítsd össze a tetteimet a tieiddel. Lehet megsértelek, megloplak, az életedre is török, én még sem vagyok bűnben, ha ez volt az Isteni küldetésem. Te pedig nem sértegetsz meg engem, nem lopsz tőlem, és az életemre sem törsz, mégis a pokolra kerülsz a hazugságaidért, amiért nem merted kifejezni a fájdalmadat, és mert nem hittél bennem, hogy az érted van. Nem a tettek határozzák meg a bűn lényegét, hanem a szív gonoszsága. Vagy nem tudod, hogy az Úr Krishna is embert ölt, hogy beteljesítse feladatát, és az apostolok is adtak emberi lelkeket az ördög kezére? A szemeddel és a füleddel nem figyelheted meg az igazságot és nem értheted meg a bűnt!

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.