Egy Isten van, és nincsen kívüle más. Boldog az az ember, aki törekszik, hogy megértse és átélje ezt az igazságot, amely egyben az egyetlen is az önvalóság tengerén.

Minden nap eldöntheted, hogy abban hiszel-e –akár rokonaid és barátaid tanácsára is-, hogy gonosz cselekedeted helyes volt, vagy abban, hogy jobb, ha belátod annak helytelenségét, megbánod és nem követed újra el.

Ha a szeretet nevében jönnek eléd mindenféle Isteni képességgel és felvilágosult nézetekkel, és elvonják figyelmedet az eredeti igazságról, akkor megtévesztett lettél. A láthatatlan kettőség, amelyet eltakar a látszólagos fényesség megöli és pokolra küldi a lelkedet. Aki Isten akaratát és törvényét néhány jóérzésért, igaznak tűnő tanításért hazuggá teszi, az nem csak az igazságot, de a szeretetet is megsérti. Óvakodjatok tehát azoktól, akik a tudatodat formálják, de "elfelejtenek" emlékeztetni a kötelességedről.

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.