Mindenkinek hite szerint adatik és hite szerint vétetik el. Ha megérted ezt a törvényt, akkor elhagy téged a felelősség áthárításának démona és többé közeledbe sem kerül. Igaz az, hogy te vagy a saját sorsod kovácsa, de nem csak a tetteidben, hanem legfőképpen a szívedben kovácsolod azt.

Minden esetben, amikor a másikban hibát látsz, eldöntheted, hogy a szemébe kiáltod-e a te igazságod a világról, s ezáltal még nagyobb kettőségbe taszítod őt, vagy felteszel neki egy kérdést, amellyel egyrészt megismerheted, hogy ő miként látja a világot, másrészt lehet a te világnézeted is alakul általa.

Vigyázz, hogy ne hasonlítsd össze a tetteimet a tieiddel. Lehet megsértelek, megloplak, az életedre is török, én még sem vagyok bűnben, ha ez volt az Isteni küldetésem. Te pedig nem sértegetsz meg engem, nem lopsz tőlem, és az életemre sem törsz, mégis a pokolra kerülsz a hazugságaidért, amiért nem merted kifejezni a fájdalmadat, és mert nem hittél bennem, hogy az érted van. Nem a tettek határozzák meg a bűn lényegét, hanem a szív gonoszsága. Vagy nem tudod, hogy az Úr Krishna is embert ölt, hogy beteljesítse feladatát, és az apostolok is adtak emberi lelkeket az ördög kezére? A szemeddel és a füleddel nem figyelheted meg az igazságot és nem értheted meg a bűnt!

"Nem loptam, nem csaltam, nem öltem embert, nekem nincs bűnöm!" - De van, hiszen most is hazudsz, az ember bűne a kettőségben lakozik, bármi is annak az oka. Minden ember bűnös, aki az anyagi léthez ragaszkodik, mert az anyagi lét nem a saját természete, hanem a nem tudásának az eredménye. A bűn azonban már az igaz törekvéssel is megszűnik.