Minél többet gondolkodsz, annál messzebb kerülsz az igazságtól. A gondolkodásra szükség van, amíg rá nem jössz, hogy nincs szükség rá. Az igazság átélése fontosabb.

Minden nap eldöntheted, hogy hazudsz-e másoknak és önmagadnak, s a végén úgy belekeveredsz az illúzióba, hogy még te sem tudod, ki vagy valójában, vagy egyszer, ha fájdalmasan is-, de megvallod hazugságaid és felszabadulsz.

Ha a szeretet nevében jönnek eléd mindenféle Isteni képességgel és felvilágosult nézetekkel, és elvonják figyelmedet az eredeti igazságról, akkor megtévesztett lettél. A láthatatlan kettőség, amelyet eltakar a látszólagos fényesség megöli és pokolra küldi a lelkedet. Aki Isten akaratát és törvényét néhány jóérzésért, igaznak tűnő tanításért hazuggá teszi, az nem csak az igazságot, de a szeretetet is megsérti. Óvakodjatok tehát azoktól, akik a tudatodat formálják, de "elfelejtenek" emlékeztetni a kötelességedről.

"Én ismerlek téged..." - aki magát nem ismeri, a másik embert sem ismerheti. Ilyenkor ez a mondás feltételezés és extrapoláció a korábbi tapasztalt viselkedésekből. Valójában egy lényt sem ismerhetsz meg teljesen, csak azokat a törvényszerűségeket, amelyek által változik, vagy éppen képtelen a változásra.