A félelmed a múltban gyökeredzik, a vágyad pedig a jövődet köti meg, s e két erő elpazarolja minden erődet, hevíti az egód tűzes tengerét. Ha a jelenben élnél, lehet vágyak és félelmek nélkül, de boldog lennél. A jelen pedig csak mások önzetlen és spontán szolgálatában van. Ez teremt egységet közted és Isten között.

Minden nap dönthetsz arról, hogy hiszel-e a halálban és követed őt a minden napi gondolataid, szavaid és tetteid által, vagy az örökkévalóságban hiszel és akként éled az életed.

Gondolkodj! Mi helyesebb? Ha életedet mentve, szembeszállsz az igazsággal, így bűnbe esve jussod a lassú, de biztos halál, vagy életedet feláldozva az igazságért, s az igazság, amelyet védelmeztél, feltámaszt téged romolhatatlanságba, akkor is, ha az ördög elpusztítja testedet.

"Én ismerlek téged..." - aki magát nem ismeri, a másik embert sem ismerheti. Ilyenkor ez a mondás feltételezés és extrapoláció a korábbi tapasztalt viselkedésekből. Valójában egy lényt sem ismerhetsz meg teljesen, csak azokat a törvényszerűségeket, amelyek által változik, vagy éppen képtelen a változásra.