Mindenkinek hite szerint adatik és hite szerint vétetik el. Ha megérted ezt a törvényt, akkor elhagy téged a felelősség áthárításának démona és többé közeledbe sem kerül. Igaz az, hogy te vagy a saját sorsod kovácsa, de nem csak a tetteidben, hanem legfőképpen a szívedben kovácsolod azt.

Minden esetben, amikor a másikban hibát látsz, eldöntheted, hogy a szemébe kiáltod-e a te igazságod a világról, s ezáltal még nagyobb kettőségbe taszítod őt, vagy felteszel neki egy kérdést, amellyel egyrészt megismerheted, hogy ő miként látja a világot, másrészt lehet a te világnézeted is alakul általa.

Vigyázz! Ha te, aki hit nélkül élsz, olyan "igazságot" tanítasz nekem, amelyben magad sem hiszel, pusztán megszokásból, vágyból és félelemből cselekszed azt, azt gondolom rólad féleszű vagy, és arra sem méltatlak, hogy szóbaálljak veled. Ha olyan "igazságot" követsz és tanítasz nekem, amely a megtévesztésből van, téged sem tesz boldoggá, azt gondolom rólad tudatlan vagy, de méltó a megigazításra. Ha azonban az igazság, amelyben hiszel boldoggá tesz téged és ezt megfigyelem rajtad, követni foglak, bármerre is menj. Az erkölcs nem más, mint a hited és a cselekedeteid összhangja. Csak akkor nem ad megbotránkozást a többi embernek, ha őszintén követed azt, amiben hiszel.

"Mindig a jó emberek halnak meg..." - Ez nem igaz! A bűn zsoldja a halál, illetve a megbocsátásra való képtelen embernek a része a korai elmenetel. Az igaz ember testét legfeljebb a gonosz pusztíthatja el erőszakkal, fegyverrel és karddal. A bűn nem mindig szemmel látható, vagy füllel halható. Ha jó embernek tartottad, nem ismerted sem őt, sem az Istent. Isten elött nincs jó ember, legfeljebb törekvő.