Ha a háborúban gyáván megfutamodsz, hátba lőnek.  Ha tudatosan visszavonulsz, hogy erőt gyűjts, akkor van esélyed a győzelemre. Így van ez az életben is: a gyávák mind halottak, a bölcsek viszont az igazságot keresik, amivel győzhetnek az ellenség felett, hogy életük legyen.  Azonban az ellenség nem a másik ember, hanem a benned rejlő gonosz.

Minden esetben, amikor a másikban hibát látsz, eldöntheted, hogy a szemébe kiáltod-e a te igazságod a világról, s ezáltal még nagyobb kettőségbe taszítod őt, vagy felteszel neki egy kérdést, amellyel egyrészt megismerheted, hogy ő miként látja a világot, másrészt lehet a te világnézeted is alakul általa.

Ha bálványokban hiszel, sorsod is hasonló lesz. A márvány-, a fa-, és aranyszobrok nem adnak neked életet. Ha szentekhez imádkozol, legfeljebb olyan segítséget kapsz, amilyent életükben tudtak adni. Ha az angyalokat hívod, olyan, mint ha a ház urának megkérdezése nélkül akarnád igénybevenni a szolgáját. Ha bűnös celebekben, bűnös gyógyítókban és bűnös tanítókban gyönyörködsz, részesülsz az ő jutalmukból. Azonban, aki Isten nevét hittel veszi a szájára üdvözül.

"Én ismerlek téged..." - aki magát nem ismeri, a másik embert sem ismerheti. Ilyenkor ez a mondás feltételezés és extrapoláció a korábbi tapasztalt viselkedésekből. Valójában egy lényt sem ismerhetsz meg teljesen, csak azokat a törvényszerűségeket, amelyek által változik, vagy éppen képtelen a változásra.