Minél többet gondolkodsz, annál messzebb kerülsz az igazságtól. A gondolkodásra szükség van, amíg rá nem jössz, hogy nincs szükség rá. Az igazság átélése fontosabb.

Minden esetben, amikor a másikban hibát látsz, eldöntheted, hogy a szemébe kiáltod-e a te igazságod a világról, s ezáltal még nagyobb kettőségbe taszítod őt, vagy felteszel neki egy kérdést, amellyel egyrészt megismerheted, hogy ő miként látja a világot, másrészt lehet a te világnézeted is alakul általa.

Vigyázz! Akik Istent és a világot tökéletlennek látják, mind a Sátán katonái. A teremtmény nem ítélheti meg a teremtőt, mert nem tudja, hogy mi volt teremtésének célja. Aki pedig önmagát meg nem ismeri, mit tudhat bármit is Istenről? Ha a világot tökéletlennek, vagy igazságtalannak látod, nyilvánvalóan nincs elég tudásod.

"Szeretlek, de..." - A szeretetben nincs "de", mert alaptermészete a feltételnélküliség. Ugyanakkor csak akkor mondható el, hogy nem szeretsz valakit, vagy valamit, ha ártsz neki, akadályozod ő a saját szabadságában. A szeretetben nem kell egyetértened a másikkal!