Ha a háborúban gyáván megfutamodsz, hátba lőnek.  Ha tudatosan visszavonulsz, hogy erőt gyűjts, akkor van esélyed a győzelemre. Így van ez az életben is: a gyávák mind halottak, a bölcsek viszont az igazságot keresik, amivel győzhetnek az ellenség felett, hogy életük legyen.  Azonban az ellenség nem a másik ember, hanem a benned rejlő gonosz.

Minden nap eldöntheted, hogy aggódással tekintesz-e a jövőre, s ezzel lassan, de biztosan megteremted azt, amitől félsz, vagy reménnyel és bizakodással várod azt, amire szükséged van.

Vigyázz! Ha te, aki hit nélkül élsz, olyan "igazságot" tanítasz nekem, amelyben magad sem hiszel, pusztán megszokásból, vágyból és félelemből cselekszed azt, azt gondolom rólad féleszű vagy, és arra sem méltatlak, hogy szóbaálljak veled. Ha olyan "igazságot" követsz és tanítasz nekem, amely a megtévesztésből van, téged sem tesz boldoggá, azt gondolom rólad tudatlan vagy, de méltó a megigazításra. Ha azonban az igazság, amelyben hiszel boldoggá tesz téged és ezt megfigyelem rajtad, követni foglak, bármerre is menj. Az erkölcs nem más, mint a hited és a cselekedeteid összhangja. Csak akkor nem ad megbotránkozást a többi embernek, ha őszintén követed azt, amiben hiszel.

"Nekem szabadakaratom van" - Nincs! Egyrészt mert nincs elég tudásod, hogy mit akarhatnál, másrészt mert a vágyaid és a félelmeid megkötnek. Úgy cselekedsz, ahogy ezek az erők megengedik neked.