Ha két ökör egy szerkeret két irányba húz, akkor a két ökör nagyon elfárad, s a szekér sem ér célba egyhamar. Ez a kettőség természete! A benned lévő kettőség is a hiábavalóságnak építi az oltárat.

Minden esetben, amikor a másikban hibát látsz, eldöntheted, hogy a szemébe kiáltod-e a te igazságod a világról, s ezáltal még nagyobb kettőségbe taszítod őt, vagy felteszel neki egy kérdést, amellyel egyrészt megismerheted, hogy ő miként látja a világot, másrészt lehet a te világnézeted is alakul általa.

Óvakodj a békétlenségtől. Ha a közzösségedben, ahol élsz nincs béke, illetve ez a te lelki békédet is megbontja, hiába mondod azt, hogy szeretlek, nyilvánvalóan hazudsz. A béke forrás ugyanis a szeretet maga, nincs béke ott, ahol a vágy és a félelem előrébb való az igazságnál.

"Én olyan romantikus alkat vagyok..." - minden bizonnyal nem ismered magad. Sem az igazságnak, sem a békének, sem a kegyelemnek, sem a szeretetnek nem természete a romantika. De mindegyik gyönyörködik az élet minden pillanatában és minden teremtményében.