Ha két ökör egy szerkeret két irányba húz, akkor a két ökör nagyon elfárad, s a szekér sem ér célba egyhamar. Ez a kettőség természete! A benned lévő kettőség is a hiábavalóságnak építi az oltárat.

Minden nap eldöntheted, hogy ma lelkeddel nem törődve lekötöd magad a pénzkeresésnek, a szexualitásnak, vagy a gyermeknevelésnek és legfeljebb jó kifogásod lesz arra, hogy miért nem válaszoltál a Király mennyegzői elhívására. Vagy a királynak keresel pénz, a Királynak szaporodsz és a Királynak neveled gyermekeidet, hogy a mennyegzőn a Királynak személyesen mutathasd be, amit neki, az ő dicsőségére alkottál.

Ha bálványokban hiszel, sorsod is hasonló lesz. A márvány-, a fa-, és aranyszobrok nem adnak neked életet. Ha szentekhez imádkozol, legfeljebb olyan segítséget kapsz, amilyent életükben tudtak adni. Ha az angyalokat hívod, olyan, mint ha a ház urának megkérdezése nélkül akarnád igénybevenni a szolgáját. Ha bűnös celebekben, bűnös gyógyítókban és bűnös tanítókban gyönyörködsz, részesülsz az ő jutalmukból. Azonban, aki Isten nevét hittel veszi a szájára üdvözül.

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.