A hit hallomásból van és olyan embertől származik, aki maga is hisz abban, amit tanít. A hit emberről-emberre száll, és az első ember, aki hitt, hitét Istentől kapta, az ő kinyilatkoztatásából. Sötét kort élünk, sokan tanítanak, akiknek nincs hite, így vakok vezetik a világtalanok millióit. Csoda-e, ha nincs hite az emberiségnek? Csoda-e, ha a félrevezetettek is azt gondolják, hogy nekik teljes hitük van?

Minden esetben, amikor a másikban hibát látsz, eldöntheted, hogy a szemébe kiáltod-e a te igazságod a világról, s ezáltal még nagyobb kettőségbe taszítod őt, vagy felteszel neki egy kérdést, amellyel egyrészt megismerheted, hogy ő miként látja a világot, másrészt lehet a te világnézeted is alakul általa.

Ha csak eljátszod a különböző guruk által tanított szerepeket a szeretetről, senki vagy! Ha csak a szenteknek és vallási tanítóknak akarsz megfelelni, senki vagy! Ha keresed az igazságot, te magad leszel a saját tanítód és bölcsebb leszel minden hamis tanítónál. Sokan mondják neked, hogy szolgáld az emberiséget, de tudd, hogy a hamis önfeláldozás éppen akkora bűn, mint az önzés. Keresd meg ebben is az egységet!

"Nem loptam, nem csaltam, nem öltem embert, nekem nincs bűnöm!" - De van, hiszen most is hazudsz, az ember bűne a kettőségben lakozik, bármi is annak az oka. Minden ember bűnös, aki az anyagi léthez ragaszkodik, mert az anyagi lét nem a saját természete, hanem a nem tudásának az eredménye. A bűn azonban már az igaz törekvéssel is megszűnik.