Ha két ökör egy szerkeret két irányba húz, akkor a két ökör nagyon elfárad, s a szekér sem ér célba egyhamar. Ez a kettőség természete! A benned lévő kettőség is a hiábavalóságnak építi az oltárat.

Minden nap létrehozhatsz egy új felesleges kötést az életedben, kötődhetsz elvekhez, tárgyakhoz, vagy emberekhez, hogy hamis biztonságérzetet kapj, vagy csak az igazsághoz ragaszkodsz, és a hited elpusztíthatatlanná tesz.

Tévedsz, ha azt gondolod, hogy ártani, csak a tetteiddel tudsz egy másik embernek. A csont összeforr, a seb begyógyul, a szó feledésbe merül, azonban a benned lévő ítélet, amelyet nem bocsátottál meg, mindkettőtök lelkét mérgezi. Más ember ártását kivédeni, csak helyes hittel lehetséges. Ha nincs helyes hited, akkor legalább legyél méltó a megbocsátásra!

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.