A szenvedéllyel élő ember sok mindennek, sok mindenre tartja magát, de végül mindet elárulja. Az erkölcs szerint élő ember nem tartja magát senkinek, csak egynek mindenkivel, de ezt soha nem árulná el. A hitelesség titka belső tudásban rejlik, nem az emberi tanult ismeretben.

A szenvedéllyel élők türelmetlenek, mert fontos nekik hogy vágyuk mihamarabb beteljesüljön, félelmüket mihamarabb elkerüljék. Az erkölcs ember számára csak az a fontos, hogy igaz és hű maradjon, az nem, hogy a hite mikor teljesedik be.

A szenvedéllyel élők mindig választanak, az erkölcsös emberek pedig mindig döntenek. A szenvedéllyel élőknek mindig prekoncepciójuk a vágy és a vélelem, az erkölcsös embernek nincsenek előítéleteik.

A szenvedéllyel élők szeretetnek gondolják a vágyaikat és a félelmeiket. Az erkölcsös ember tud "igen"-t, vagy "nem"-et mondani úgy is, hogy nem árt senkinek. Az ő "nem"-e pedig valódi "nem", az ő "igen"-e pedig valódi "igen". Amikor pedig ő "nem"-et mond, akkor is szeret.