Engem Isten küldött... Ne gondold, hogy ez a mondat bármitől is megment téged. Isten teremtette tolvajnak a tolvajt, és ő hatalmazza fel az Antikrisztust is. Célod legyen bármilyen nemesnek tűnő is, üdvözülni csak akkor fogsz, ha Isten lelkedet is megfelelőnek találja hozzá.

Gyakran élek lelki életet... Tévedsz. Valójában az ember vagy lelki életet él, vagy test szerintit. Ha lelki életet él, akkor a lélek igazságainak áldoz, ha testit, akkor a test vágyainak. Az ezoterikus módszerek nem jelentenek lelki életet, mégha enyhítik is olykor a test szenvedését.

"Úgy érzem, hogy..." - Az helyes, ha figyelembe veszed a megérzéseidet, de azok annyira hitelesek, amennyire a tudásod. Ha nincs teljes tudásod, a megérzéseid sem lehetnek helyesek, hiszen a megérzés az általad elfogadott igazságokra történő emlékezés eredménye. Ez ad hamisságot, minden jósnak, akinek nincs teljes ismerete az Istenről.

"Én még nem tartok ott..." - Ó te hitetlen, amíg nem döntesz, addig soha nem is fogsz ott tartani. Amikor pedig megtérsz, még aznap kinyílik a világ. Szavad azt jelenti, hogy az első lépést sem tetted meg, hanem ilyen szépen keltesz illúziót, hogy eltakard gyengeséged.

"Én próbálom, de..." - Ha csak próbálod, azt jelenti, hogy kettőségben teszed. Ne félj, dönts végre! Tedd, akkor viszont add bele a lelkedet, vagy ne tedd, akkor pedig keress más utat. Hit nélkül tenni valamit olyan, mintha olyan biciklivel mennél, aminek nincsen pedálja.

"Mindig a jó emberek halnak meg..." - Ez nem igaz! A bűn zsoldja a halál, illetve a megbocsátásra való képtelen embernek a része a korai elmenetel. Az igaz ember testét legfeljebb a gonosz pusztíthatja el erőszakkal, fegyverrel és karddal. A bűn nem mindig szemmel látható, vagy füllel halható. Ha jó embernek tartottad, nem ismerted sem őt, sem az Istent. Isten elött nincs jó ember, legfeljebb törekvő.

"Hol van ilyenkor Isten? Miért történik az a sok szörnyűség?" - Ostoba ember, aki csak akkor keresi az Istent, ha baj van. Nyomás alatt csökken az ember intelligenciája, így nem ismerheti fel az igazságot: Isten akkor is benned volt. Azonban Isten a helytelen hitű embert megtöri, míg a helyesen hívő embert felemeli. Ilyen az igazság természete. A szörnyűségről is te döntöttél, csak felfuvalkodottságodban nem ismerted fel az alkalmat.

"Te az én feleségem vagy...", "Te az én férjem vagy...", Te az én gyermekem vagy..." - Tévedsz, mert minden létező élőlény és objektum ezen a világon Istené. Te csak azért kaptad őket, hogy felimerd általuk a lét lényegét. Ha ezt felimered, boldog lehetsz és szabad.

"Nem bocsátok meg neked, mert..." - Ostoba ember, a haragod nem a másik embernek árt, hanem neked. Nem a másik emberért kell megbocsátanod, hanem magadért, hogy kettőség nélkül, boldogan élj ezen a Földön.

"Jogomban áll..." - Igen, jogodban áll, hisz ez a szabad akaratod. Ugyanakkor jogodban áll, sőt kötelességed elvenni bűneidért a jussot is. Ezt soha ne felejtsd el! A feltétel nélküli igazság követés jutalma az örök élet, a bűn jutalma a félelem, a szenvedés, a betegség, és halál.

"Nekem ez jár..." - Biztosan tévedsz, az embernek semmi nem jár, minden, amit kap a kegyelemből van. Ha társadalmi törvények meg is ítélnek neked valamit, az Isten, aki által kaphatsz, felette áll ezeknek a törvényeknek. Ha mégis kierőszakolod azt, ami nem jár, ne csodálkozz, ha az élet idővel visszaveszi azt.

"Én ismerlek téged..." - aki magát nem ismeri, a másik embert sem ismerheti. Ilyenkor ez a mondás feltételezés és extrapoláció a korábbi tapasztalt viselkedésekből. Valójában egy lényt sem ismerhetsz meg teljesen, csak azokat a törvényszerűségeket, amelyek által változik, vagy éppen képtelen a változásra.

"Bízom benned, de attól félek..." - Minden bizonnyal hazudsz! A bizalom a félelem hiánya és fordítva is így van. Valójában csak az az ember képes bízni, akinek teljes hite van Isteni származásában, a többiek ösztönös viselkedéseket mutatnak, amelyek hasonlítanak az állatokéhoz.

"Én olyan bűnös vagyok!" - Ha ez a mondat tiszta szívből jön, már meg is tisztultál, mert lehullt az illúzió! Nincs más dolgod, mint elhagyni korábbi gyengeségeidet.

"Hagyd ott, válj el! Jogod van boldognak lenni!" - Ha elhagyod, biztosan boldogtalan leszel, mert gyengének bizonyultál felelősségben, hűségben és alázatban. Csak az lehet boldog, aki felveszi a keresztjét és elviszi a golgotára. Az út végén megerősödve, megtisztulva várja a boldogság.

"Nekem szabadakaratom van" - Nincs! Egyrészt mert nincs elég tudásod, hogy mit akarhatnál, másrészt mert a vágyaid és a félelmeid megkötnek. Úgy cselekedsz, ahogy ezek az erők megengedik neked.

"Én olyan romantikus alkat vagyok..." - minden bizonnyal nem ismered magad. Sem az igazságnak, sem a békének, sem a kegyelemnek, sem a szeretetnek nem természete a romantika. De mindegyik gyönyörködik az élet minden pillanatában és minden teremtményében.

"Én magamat adom" - egészen biztos lehetsz benne, hogy hazudsz! Azt sem tudod, ki az az "Én", hogy adhatnád addig magadat! Amikor pedig meg tudod, hogy ki vagy, nem lesz fontos az, hogy magadat adod, mert nem leszel képes mást adni!

"Nem loptam, nem csaltam, nem öltem embert, nekem nincs bűnöm!" - De van, hiszen most is hazudsz, az ember bűne a kettőségben lakozik, bármi is annak az oka. Minden ember bűnös, aki az anyagi léthez ragaszkodik, mert az anyagi lét nem a saját természete, hanem a nem tudásának az eredménye. A bűn azonban már az igaz törekvéssel is megszűnik.

"Én nem járok templomba, de lehet jobban hiszek, mint aki jár..." - Nem hiszel, Istenben hinni azt jelenti, hogy követni az ő útját és keresni őt mindenben. Nem az a hitlenséged, hogy nem jársz templomba, ha nem az, hogy nincs teljes meggyőzödésed, hogy az helyes. A "lehet" szócska mindent elárul a hitedről!

"Hiszek, de olyan nehéz..." - Nem hiszel! Pontosabban abban hiszel, hogy nehéz! A hit is egy feltételnélküli aspektus! Amíg kételkedsz ügyeid valóban nehezen mennek előre. Azonban, ha a szívedből száműzöd a kételyt, a csodák viszik végbe azt, amiben hiszel.

"Szeretlek, de..." - A szeretetben nincs "de", mert alaptermészete a feltételnélküliség. Ugyanakkor csak akkor mondható el, hogy nem szeretsz valakit, vagy valamit, ha ártsz neki, akadályozod ő a saját szabadságában. A szeretetben nem kell egyetértened a másikkal!

"Úgy szeretlek, hogy az már fáj" - Tévedsz, a szeretet érzelme az öröm! A fájdalom a vonzáshoz és a félelemhez tartozik, a vonzáshoz is csak akkor, ha a vonzás akadályoztatva van. Ha tényleg fáj, akkor vizsgáld felül a lelkedet, amíg nem késő...